Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Hideglelés ellen

mel, igencsak télön háromszor-négyször fájt a torkunk. Akkor gyerünk át Kata nénihön. Oszt akkó Kata néni léültetött bennünket égy kisszékre, és akkor odaállt a hátunk mögé, és elkezdött valamit seppögni. Olyan mintha imádkozott vóna. De azt nem löhetött érteni. És közbe húzgálta, kenögette szépen, az ujját nyaldosta. Nyállal kenögette a torkunkat, és cuppogott és valamit imádkozott. (Dékány Dezső, Klárafalva.) Szóval, mikor fájt a torka a gyereknek, különösen akkor, először is szülém, azaz nagymamám, mer abba az időbe úgy tisztéltük nagymamánkat, hogy szülém, hát az irányított bennünket. Akkó mikó főkéit az ágybul, réggel, úgynevezett éhnyálával, éjszakai nyál, ami a szájába vót, avvä méghuzogatta a torkunkat. Utána a kemencét körű kellett csókolni, és azt mondani, hogy: Fődanyám, fáj torkom, nekéd panaszolom. Nagymama ezzé jó méghuzogatta a torkunkat, úgyhogy hát jó köhögtünk utána égy sort, oszt vagy émút, vagy nem mút é. (Csikota János, Apátfalva.) Láttam is az öregöktül, mikor begyüttek hozzánk, hogy mögcsókolták a kemöncét. Ez vót a tudatjuk valahogy. Csak odamöntek, oszt megcsókolták. De csak az asszonyok, nem a férfiak. (Szirbik Sándorné, Makó.) Mikó a torkunk mögdagadt, mög fájt a torkunk, akkor anyánk kívül mögkente tejfölös kézzel. Möghúzta, oszt mönni köllött a forró kemöncét csókolni. (Bárányi Józsefné, Makó.) Szent György nap előtt, ha gyíkot tanátak, avvá mögnyomkodták a torkukat a gyerököknek, akkó émút. Ezt tartották rúla. (Kovács Pálné, Óföldeák.) Hideglelés ellen Az „Újság hasamba / hideglelés pokolba!" — rontáselhárító ráolvasó. Egyetlen a ráolvasok között, amelyben az adatközlő sajátmagának a gyógyítója, betegségének megelőzője. Újság hasamba, hideglelés Makóba, ménjén el pokolba! Nálunk az vót a divat, mikó legelsőbb ettünk abbú a gyümőcsbű vagy abbul a valamibül, ami mondjuk abba az évbe mégtermétt, akkó, mondódott ez. (Kardos Józsefné, Apátfalva.) Mindég mondtuk, ha valami újat éttünk: Újság gyomromba,fájdalom pokolba. Azé, hogy né fájjon attul az új hústul, vagy attul az újdonság gyümölcstül a gyomrunk. Az ménjén pokolba, a gyomrunkba még ménjén az újság. (Varga B.Mihály, Apátfalva.) Mintha hideglelés vagy hideg ért vóna bennünket, akkor mondtuk eztet: Újság hasamba, hideglelés az ördögök gyomrába, ménjén pokolba! (Langó Jánosné, Apátfalva.) 18 i