Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - A nyelv gyógyítása

Bal kézzel visszafelé ütötték az árpát, és mindég aszonták: Semmi, semmi, semmi! Ennyi vót az egész. De émúlt. (Vidács Istvánné, Földeák.) h) Ez árpára való, ezt én mindig émondtam. Mégfogtam a párna csűcsit, osztán mondtam : Párna csűcse, párna csűcse, oszlasd el szémémrül ezt a fájdalmat! (Bárdos Andrásné, Apátfalva.) i) Előbb mondunk égy miatyánkot, majd égy iidvözlégyét, osztán létérdeltünk, és összetétt kézzé mindég néztünk fél az égre, és mondtuk: Új hold, új pintek, kűdd ki szémémbül az árpát! Ez vót az árpára való. (Molnár Jánosné, Pitvaros.) j) Az árpát ezelőtt ezzel a mondással küdték el: Atyának, Fiúnak, Szentlélék nevibe! Ménjén el a szémémrül Szent János szémire. (Langó Jánosné, Apátfalva.) A nyelv gyógyítása Bálint Sándor szerint „eb/ing a nyelven támadt kis pattanás". Rácz Sándor földeáki táj szó tár a szerint: fingkelt (finkkőt) a nyelven keletkezett, kis fájó hólyagocska. Adatközlőimtől tudom, hogy használatos még pinke, öfünk, ing-fing népies alakja is. Elsősorban Makón, Maroslelén, Földeákon hallottam a ráolvasót, amelyet mindig ketten „végeznek". A beteg kérdez, a gyógyító pedig „ráolvas". Több adatközlőm azonban maga kérdezett és gyógyított is egyben. Pinkét a nyelvemre! Ha kőt. Ma kőt. Holnapra olyan lögyön, mint a Magó Annus segge! Pinkét a nyelvemre! Ha kőt. Ma kőt. Holnapra olyan lögyön, mint a cigány Róza segge! Pinkét a nyelvemre! Ha kőt. Ma kőt. Holnapra olyan lögyön, mint a Dabics Annus segge! Ezt a mondókát olyankor mondtuk el, amikó a nyelvünk kicsattant, és fájt. Biztosak vótunk benne, hogy ettül möggyógyul. Legalábbis nagyapánk ezt állította. Este, 16