Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
A szentlőrinci városrész
Az Erdei ház a temetőrt ment ki véggel. Ez a környék legrégibb temetkezési helye, még ma is török temetőnek emlegetik. A 18. században a református városrész szűknek bizonyulásakor elsőnek a mai Görög-szabadságharcosok teréről a temetőt helyezték ki a verebesi részre. A református ótemető a város legmagasabb fekvésű területe. A fölhagyott sírok közötti gyepes terület a környékbeli gyerekeknek kedvenc játszóhelye volt. Futkároztak, bújócskáztak, barangoltak, cserkésztek, csúziizgattak. „Ebben a temetőben nyugszik minden ősöm — állapította meg Erdei Ferenc —, apám, anyám, nagyszüleim, dédszüleim, szépszüleim, mindenki és az összes vérszerinti rokonaimnak a zöme." 3 Ez a városrész a korai időktől nem nélkülözte a malmokat. Nemes Fekete Márton szárazmalmában az Aradi utca 20 alatt már 1810-től, Bálint Jánoséban az Aradi utca 26 alatt 1822-től keringtek a lovak. A múlt század közepén a mai Kiss Ernő utcában két szélmalom kelepelt, ezért hívták ezt Kétszélmalom utcának. A 19. század végén az Aradi utca 81 alatt megépült gőzmalom végleg megkondította a környék régi malmai felett a lélekharangot. A Szűcs-féle szélmalomba még Erdei Ferencék is jártak, ott nagyon jó málélisztet őröltek. Erdei Sándor emlékezése szerint náluk állandó eledel volt a málé és a pulicka. Eredetileg a Tamás gőzmalomba jártak őröltetni és daráltatni, de később a Vásárhelyi utcai Tóth malomhoz pártoltak. A napraforgót és a tökmagot a távoli Gőzmalom utcai olajsajtolóhoz vitték, ugyanis a két Erdei fiú igen kedvelte az olajban pirított kenyeret. A kukoricamálét is olajjal sütötték. Az Aradi utcai református iskolát a reformkorban hívták életre. Az Erdei szülőházzal szemközti 2—4 számú épületet a református egyház 1833-ban vásárolta meg 700, a harmadikat 1848-ban 400 forintért. Ez lett ennek a városrésznek szellemi központja. Még az első világháború után is ügyes-bajos dolgaikban Nagy Gábor tanítóhoz fordultak, akit bölcs tanácsai miatt idős Erdei Ferenc is becsült. Erdei Sándor meg is állapította: „számomra mindig föltűnt, amikor apám ilyen nadrágos vagy úriféle emberekről kellő tisztelettel beszélt." Ez a fehér szakállú, nagy tajtékpipájú tanító az érdeklődő nebulók kezébe könyvet is adott. Erdei Sándor tőle kapta kölcsön Benedek Elek meséit. A református iskolában Erdei Ferenc tanárai: Márton György, Eperjessy Kálmán és mások a téli hónapokban az iskolán kívüli népművelés keretében tartottak előadásokat. Közös szellemi élmény volt a rendezvény előtti és utáni zsoltáréneklés. A város harmadik artézi kútját 1900-ban fúrták a Batthyány utca végén. Az öntöttvas törzsű kút négy csövén (kettő az oroszlán száján adta a vizet, kettőt pedig később vezettek ki) állandóan folyó langyos vizet az Erdei család a legjobb italú víznek tartotta. Mivel hajításnyira esett hozzájuk, még a jószággal is ezt itatták. Az erősen vasas, kicsit kénhidrogénes, lágy vizet az Erdei fiúk annyira szerették, ha hosszabb útról hazaértek, egy kisebb korsónyit megittak belőle. Általában cserépkantával, a jószágnak vödörrel hordták. Esténként sort is kellett várni, a távolabb lakók talicskába rakott bödönökkel, mosófazekakkal és kantákkal szállították a vizet. A nagylányoknak és legényeknek találkahely is lett az artézikút. A lajtos kocsik töltésére felmagasított vasszerkezet készült, a tűzoltóság pedig egy földalatti medencét létesített, ennek a vizét használta a Hektor, a város első locsolóautója. A Tamás malomból is kivezették az artézivizet, de ez az Erdei háztól messzebb esett. Az Aradi utcában több fűszerüzlet volt, de az Erdei család a szintén közeli Megyeház utca végén levő üzletekbe járt vásárolni: a Fodor-féle vegyeskereskedésbe 3 Séta bölcsőhelyem körül 1967. 239
