Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
A későbbi tulajdonosok
állvány és egy ászok két-három zománcos kék kantával, benne friss ártézi vízzel. A nagyszoba falánál egy barna kaszli, fiókjában evőeszközökkel, szakajtóruhákkal és sütőabrosszal, alól, a polcos részén edényekkel, kis szitával, nyújtófával, kovászttevő kanállal. A kaszli tetején szakajtókosarak. Középen volt egy asztal, melynek lapja megfordítva gyúródeszkául is szolgált. A falon nagy szita, keresztfa, kovászttevő vájling, szűrőkanál. A konyhaszéken mosogató váj ling, mellette szappantartó házi szappannal. A földön moslékos vödör, a sarokban sütőlapát, szénvonók, piszka vas. A hátsó fal jobb oldalán csikófejes tűzhely, de ezt később hihordták és a főzés lekerült a kiskonyhába. A helyiség ismét tiszta konyha lett, majd a nagymama halála után a nagyobbik unoka szobája. A bejárattól balra került a nagy tükör, középre egy nagyasztal (melynek belsejében őrizték a bibliát, a családi fényképeket, szerződéseket), körben székek. A belső szoba B. Nagy Sándorék lakószobája, amelyet a 30-as években ki is padoltattak. A kemencepadkán rongypokróc, az ajtó felőli sarokban, a kemencetorok alatt zománcos kanta, mert a konyhában nagyon lehűlt a víz. (Sohasem a kantafödőből ittak, mindenkinek volt külön pohara vagy bögréje az asztali fatálcán.) A kemence torkán melegedett fel a hideg étel, a tej, ott szikkadt a vágott dohány. Itt szeretett ülni a macska is. Az egyik ágy a hátsó falnál, a másik az udvar felőli ablaknál állt. Az ajtóval szemben zöld plüssdívány, billenthető tükörasztalka és varrógép, az ajtó mögött kétajtós szekrény. A dívány előtt esztergált lábú nagyasztal négy esztergált támlájú székkel. Az ágy- és az asztalterítő zöldesszürke szövet. A pince fölötti kamrába. — elvehető — négy-öt lépcső vezetett. Mivel ezt átmenetileg Joó Sándorék konyhául használták, elbontották a kelerájt. A nagyapa halála után ismét kamrának használták. Létrán hordták fel a padlásra a vetőmagnak való búzát, árpát és az apróhagymát. Ide kötötték fel a csemegeszőlőt is, amit cukorégetéssel gőzölve tartósítottak. A pincében ászkon hordó, a homokban zöldpaprika, zöldség, a sarokban krumpli, cukorrépa, piroscékla, karácsonyi fogyasztásra szánt jégdinnye. Az ereszalja funkcióban alsó és fölső részre oszlott, amit a burkolat is jól kifejezett, a nagykonyha ajtóig mozaiklapos, a többi része földes, az utca felől az előkert szélességében téglázott. A munkavégzés kizárólag az alsó szakaszán folyt. Az ereszoszlopokra itt volt kifeszítve a ruhaszárító kötél. Itt erjesztették az ereszdeszkán a dunsztos üvegekben a kovászos uborkát, itt altatták színes köcsögökben a tejet, itt tárolták a magnak való vöröshagymát, itt folyt a rakás előtti fokhagymakaparás, eladás előtt a hagyma válogatása, a hagymás zsákok bevarrása. Ott száradt a mák, a fölnyűtt bab, borsó. Mivel a széngáztól itt nem fájdut meg a fejük, itt vasaltak. Jó idő esetén vasárnaponként itt ebédeltek. Az alacsony asztalon üveglégyfogó, a tejes kuncsaftok részére kimért tej. Az alsóépület szoba-konyhája igen egyszerű bútorokkal volt berendezve. Minden belsőbb munkát itt végeztek, mivel ez a két helyiség jól volt fűthető, ezért napközben mindenki itt húzta meg magát. Dr. B. Nagy Erzsébet visszaemlékezése szerint Erdei Ferencnek nem igen volt makói útja, hogy a szülőházába be ne nézzen. Mindig csak hátra ment a gazdasági udvarba, onnan a kiskonyhába és a kisszobába. Az ajtó mögött volt az ágy, ahol született. Mindig meghatottan nézte ezt a sarkot, akár szobának, akár kamrának volt berendezve. Anyjára emlékezett. A három állásos istálló ban egy tehén és két ló volt, később egy ló és egy kecske, végül mindössze egy kecske. Az istálló sarkában állt a nyírfa söprű, a vasvilla és a lapát. A ló állás mögött, az ablak mellett, hatalmas szegen függött a lószerszám, az ablakban kefe, tehén- és lóvakaró. A kocsiszínben kukoricadaráló, satu, kalapács, 264
