Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)

A későbbi tulajdonosok

Istálló színnel, mögötte libaház fogók, szeges doboz, kocsikenőcsös doboz, gépolaj, sarlók, kaszák, tokmány kaszakővel, szárvágók, talicska. A libásszínben szemes takarmány, korpa- és darászsákok sorakoztak, továbbá ásók, kapák, gyökérásók, rosták, fűrészek, bak, vasútalló, eke, ekekapa, fa-, vas- és tüsökborona, henger, dikkelő, tarlógereblye, használaton kívüli kocsioldalak, kocsiülések, vetőgép. A libaszín a gyerekek kedvenc tartózkodási helye volt, dr. B. Nagy Erzsébet szerint kincses kamrának tekintették. A polyvásszínben takarmányos nagykaskák és szecskavágásra előkészített takarmány, répaszelő és szecskavágó. A kertben kapott helyet a szérűskert, a szalmakazal, a csutkakúp, az ízékkazal, de nem hiányzott a napraforgó- és mákszárkúp és a csutkatőkazal sem. A kert közepén csapás vezetett a temető felé. A csapástól balra Joóék, jobbra B. Nagyék művelték a kertet. Bőven termett benne konyhakerti növény és gyümölcs. Betegség és a családi körülmények változása következtében az egykori nyüzsgő élet egyre szűkebb térre korlátozódott. A gyerekek értelmiségi pályát választva elkerültek Makóról, a súlyosan beteg édesanya Budapestre, a lányához költözik, az egyedül maradt gazda leköltözik a jól fűthető alsó lakásba. Ilyen előzmények után 1963. november 30-án csereszerződést kötnek Szabó Istvánnal és feleségével, Erdei Julianná265