Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)
kiállított kérvényt kellett benyújtani, csatolva hozzá a szintén román nyelven kiállított szavatossági bizonyítványt. Hogy mindez megtörtént, bizonyítják a makói levéltárban megtalálható nyomtatványok: „Bilet de libera circulatiune" „Atestat" „Inaltului Comandant suprem a armatei reg. romane in Dobritin. 2 4" Mindezek után ha valaki mégis utazhatott, a poggyászát jobb volt ha otthon hagyta, mert az állomásokon azt tilos volt felvenni, illetve ha mégis felvették, a fuvarlevélre rá kellett írnia: „A küldeményt saját felelősségemre és veszélyemre adom fel, esetleges elveszés, sérülés vagy késésért a háborús állapotokra való tekintettel a román államvasutaktól semmiféle kártérítési igényem nincsen. 2 5" A közúti közlekedést is szabályozta Mardarescu tábornok. Már 1919. május 11-i Nagyszebenben kelt 14. számú rendeletében intézkedett, hogy valamennyi gépjármüvet, tulajdonosa köteles a katonai hatóságoknak bejelenteni. A rendszámok bevezetéséről rendelkezve a vármegyék betűjeleit feltüntető kimutatásban már akkor szerepeltette az erdélyi vármegyéken kívül, minden megkülönböztetés nélkül Szatmár, Szabolcs, Hajdú, Bihar, Szolnok, Békés, Arad és Csongrád-Csanád vármegyéket. „Cinograd-Cenad" vármegye betűjele a „Hot" jelzés volt. Ez az intézkedés szintén erősen a tiszai határ véglegesítésének szándékát bizonyítja. 2 6 A cenzúrának a megszállás első napjától látható jele volt a „Makói Újság" lapcím fölé nyomtatott „CENZÚRA ROMANA" fölírás, mely augusztus 19-től úgy módosult, hogy a cenzor neve is fel volt tüntetve, pl.: CENZÚRÁT: SPIRIDON SIKLOVAN. Még szembetűnőbben adtak hírt az eredményesen működő cenzúráról az üresen maradt hasábok. A katonai cenzúra a sajtón és a levelezésen kívül kiterjedt a színházi előadások, mozik, zenei estek, szavalóelőadások megtartására, de a tervrajzok, térképek, fényképek készítésére és másolására is. Mindezeket csak a hatóság engedélyével lehetett végezni. Makón a román megszállás időszakában a következő hivatalos szervek működtek: katonai prefektúra Olteanu őrnagy; a város katonai parancsnoksága Rambela őrnagy, Piric ezredes; a román királyi csendőrség Boulescu főhadnagy; a határrendőrség Ciobanu N. főhadnagy; a polgári prefektúra dr. Popovics György vezetésével és a cenzúra hivatal: változó főnökökkel. A román katonai prefektus parancsait legtöbbször szóban adta ki a polgármesternek, esetleg a hozzá érkezett kérvényre írta rá románul, de a legritkább esetben írt hivatalos iratot, kezdett „aktát". A román parancsok tartalmát Székely, a hivatalos tolmács foglalta össze s csatolta az irathoz, vagy ha volt hely, eleve a román szöveg alá vagy mellé írta le. A város belső ügyintézése továbbra is magyarul folyt, hiszen a majd 40 000 lakosú városban, az egy tolmácson kívül alig valaki beszélt románul. Az 1920. januárjában (a román megszállás alatt!) megtartott népszámlálás a város nemzetiségi viszonyait így tükrözte: magyar 26 941; zsidó 290; szláv 72; román 49; német 47; összes nemzetiségi együtt 458. (A román szabályoknak megfelelően csak a 12 éven felüli lakosságot írták össze, s így lett az összlakosság csupán 27 399 fő. A gyermekek számát a korabeli becslés 9—10 ezerre tette, s így a város lakossága ekkor is elérte a 36—37 000 főt.) 2 7 A román katonai hivatalok és a cenzúrahivatal a város és a vármegyeházán, a katonai parancsnokság a Deák Ferenc utcai iskolában volt. A román katonaság 2 4 Csongrád Megyei Levéltár Makói Kirendeltsége Központi járás főszolgabírójának iratai 2678/1919. 2 5 Bsthlen Gábor Gimnázium könyvtára, Hódmezővásárhely: Foaia Oficiala C.F.R. 27. juie 1919. Nr. 10; 4259/1919. Cfr. 2 6 M.U. 1919. június 27. 123. sz. 2 7 M.F.U. 1920. január 28. 23. sz. 330
