Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Kétértelműségek

Ellenségünk volt a német és tönkretett bennünket, de bármily dermesztő' is a nagyvilágban a légkör, senki sem volna barátunk, aki további oktalan tönkretételünket folytatná. Emellett a világ összes népei felé általános emberszeretettel, erkölcsi és szellemi eeyüttérzéssel fordulunk, s akik nekünk e tekintetben is a legtöbbet jelentik, azoknak a vezető szerepét ismerjük el szívesen és leginkább. A nyers erő csak megfélemlít, az erkölcsi erőnek azonban önként hódolunk be. Az orosz csapatok bevonulása után betöltött szerepem egyik jelentős eseménye volt, amikor — mint a város vezetésére kirendelt személy — a városi képviselőtestületet pótló bizottság (amelyben minden réteg képviselve volt) első ülésén kijelentettem, hogy Magyarország önálló és független marad. „Magyarországon nem lesz proletárdiktatúra, nem lesz kommunizmus, hanem demokrácia lesz. Következésképpen működjenek az összes polgári népi pártok is, működjék a Kommunista Párt, fasiszta párt nem működhetik." Ezt én az oroszokkal történt előzetes megbeszélés folytán az akkori kiváló orosz parancsnok utasítására cselekedtem. Bármennyire világpolgári beállítottságú és szocialista meggyőződésű voltam és vagyok is, tudományosan a fent idézett kijelentéseket nemcsak utasításra, hanem szívemből is cselekedtem. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Már akkor tudtam, hogy a háború után további hatalmi törekvések kerülnek szembe egymással, s ezeknek az ütközéseknek mi csak függvényei lehetünk. Értsük meg jól, nem tényezői, hanem csak függvényei lehetünk, tehát a magyar nemzeti és egyéni érdekeknek csak a tiszta, igazi és a többség akaratán nyugvó népuralom felelhet meg egyedül. A többi már nem az én 63 éves életkorom problémája, hanem még jó esetben is csak politikai álmodozók egyszerű vágyálma. Esetleg csak a jövő század regénye. Az iránytű maradhat, azonban a gyakorlati politika diktálja, parancsolja, hogy adott esetekben mikor, mit és hogyan cselekedjünk azért, hogy pillanatnyilag és távolabb is népünknek az eddiginél több békét, szabadságot, kenyeret és műveltséget biztosítsunk. Azóta sajnos másra is rádöbbentem, nevezetesen, hogy egyébként helyes elvek és szép szavak lehetnek az ellenkező, helytelen, rossz, sőt gonosz tettek takarói is. A demokrácia és szabadság örve, ürügye alatt elképzelhető egy kisebbségi rút zsarnokság, a szocializmus örve és ürügye alatt pedig elképzelhető a vad egyéni profitéhség is. Tehát más az elv, más a párt. Az én elképzelésemben az anarchia nem demokrácia, a munkanélküli vagyon vagy meg nem érdemelt pozíciósszervezés pedig nem szocializmus. Az ilyesmi nem népuralom és nem szegény dolgozó, kisemberek ügyének a szolgálata, hanem puszta hatalomvágy és vagyonéhség kóros tünete. A próféták néha álpróféták az ország hulláján, veszendő szellemi és anyagi javain élősködő temetőbogarak. Gusztus dolga, nekem és hál' Istennek az ország túlnyomó és előbb-utóbb döntő többségének ez nem kenyere. A nagyvilágban, a mi szűk hazánkban, sőt fatornyos falvainkban is azok vezessenek, akik elsősorban erre erkölcsileg érdemesek, szellemileg rátermettek és felkészültek. Nem uralkodhatik fordított erkölcsi világrend, továbbmenőleg a világ a lábán csak állhat, járhat, de godolkozni, irányítani, vezetni mindezt a világ is okosan csak a fejével teheti. Tehát fel a fejekkel, el a kezekkel. Délvidéki Független Hírlap 1946. szeptember 17. 49