Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Pedig

30 1946. szeptember 21. PEDIG akadt volna még mondanivalóm a makóiak számára azután is, amikor itt ötnegyed évvel ezelőtt avatatlan kezek kiütötték kezemből a tollat. — Én azért sem haragszom. Mint öregembernek elvem: mindenkinek megbocsátani, mindenkitől bocsánatot kérni, mert tapasztalatom szerint minden háborúskodásnál többet érne a béke. — Most hangoztatott felfogásom ellenére is az ügyes, de üres karrieristákat lenézem, a harácsolókat megvetem és inkább megfagynék ében, mintsemhogy együtt menetelnék velük. Ilyesmit sohasem cselekedtem, mint ahogy az emberiességet sem árultam el sohasem és minden népi politikai szilárdságom mellett a pártokat és mozgalmakat is mindig szellemi igényességgel és erkölcsi becsvággyal kezeltem. — Lehetséges, hogy éppen ezért nem csinálhattam politikai vagy gazdasági karriert. — Sebaj! Inkább eltűnni, mint erkölcsileg bukfenceket hányni! Mindezek és több mint negyven év küzdelmeim előrebocsátása után — mint pártokon kívül álló — elmondom a helyzettel kapcsolatos észrevételeimet. A választási küzdelem — annak idején — eldőlt, kinek ínyére, kinek-kinek a fejére, nekem a választások alkalmával a tyúkszememre léptek. — Azonban mi, akik a mérkőzés szabályait elfogadtuk, mireánk a mérkőzés eredménye is kötelező. Senki sem panaszkodjék vagy acsarkodjék tehát azért, mert neki visszaütöttek. Ne legyen továbbra is fő kérdés az aránytalan párthaszonrészesedés és minden párton belül a pozíciókra való törtetés. Hogy is írtam a múltkoriban? „Ne legyen nagyobb a mellény, mint a legény!" A parlamentarizmus elvei szerint az állami főhatalom törvényhozási, végrehajtási ágazata a többség kezében lehetne. Tűnjenek el tehát az összes melléktörvényhozók és egyeduralkodók. Tűnjenek el a néhai szolgabírói önkényeskedést is túllicitáló helyi diktátorocskák. Legyen végre szilárd, törvényes jogrend! Az állami főhatalom harmadik ágazatáról, a bírói hatalommal közel negyven évi gyakorlati tapasztalataim után állíthatom, hogy most is hivatásának megközelíthetetlen magaslatán áll. A bíróságok előtt az üres fejekről is le a kalappal. A gonoszok fejét pedig bízzuk csak a bíróságokra, ekként a legjobb kezekre. Hogy is írtam a közelmúltban? „A bűn akkor is bűn, ha azt történetesen mi követjük el." Szűnjék meg tehát az emberevés, mert az nem civilizált, hanem kannibál szokás. Szűnjék meg az önbíráskodás és főként az ilyen módon való vagyoni elégtételszerzés. Ismételem, álljon helyre a teljes törvényes jogrend és a jó erkölcs uralma minden vonalon. Emellett hozzáértéssel kormányozzanak és igazgassanak, mert a kormányzás általában nem könnyű, mondhatnám úgy is, hogy az emberek helyes kormányzása és igazgatása a legnehezebb dolgok egyike. E téren a tudatlanság egyenesen bűn, még talán a gonoszságnál is súlyosabb hiba, mert a gonosz ember — bárcsak taktikából — képes jót is tenni, de a buta ember még jószándékkal sem tud okosan cselekedni. A szabadság legyen mindenkié lényegileg. Üresen hangzik, ha egyébként az öklünket rázzuk reá. Elvek ellen elvek, érvek ellen érvek, fejek ellen fejek és ne túlnyomórészt az öklök hadakozzanak. Meg volt az öklöknek is a maguk ideje, de akkor mi, az igazi harcosok kevesen voltunk. Akkoron közöttünk sokan leckebetegekké váltak. Inkább öklendeztek, mint öklöztek, mert hajszálat találtak a kockázatok vállalásában. Eresszük le az öklünket és két marokkal ragadjuk meg a munkát. Dolgozni, dolgozni kitartóan, becsületesen, hasznosan, mert csak a valójában is dolgozóké lehet e földnek országa. Lehetséges, hogy véleményemmel még kisebbségben vagyok, azonban az igazi demokráciában a mások véleményét is tiszteletben tartják. így fest a demokrácia, 50