Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Kétértelműségek

ben inkább mutathat utat az, aki a népuralom útját vérével és verejtékével elejétől végig építette, mint akik csak most léptek a már kész útra. Ez szól a fiataloknak és általában az „Új okos"-oknak is. A politikában is áll a parancsolat: „Tiszteld apádat, hogy hosszú életű lehess a földön." A mi, öregek életét már nem ronthatják el, csak a magukét. Mi öregek a magunk életét rááldoztuk az ügyre, de akik magukat jobban szeretik, mint az ügyet, azokat éppen az ügy érdekében nem vállalhatjuk. Mi hozzá szoktunk ahhoz, hogy a politika nem aránytalan haszonrészesedés az élet javaiból és a hatalom mámorából, hanem súlyos áldozatvállalás. Súlyos áldozatvállalás a munka kizárólagos joga, kenyere és becsülete mellett. A munka értékét a társadalmi szükségességhez mérten végezzük tehát a magunk helyén, jól a munkánkat és ne szólamokkal, hanem jó példánkkal hassunk. A belpolitika, de még inkább a világpolitika szekerébe balról is, jobbról is jó csontkötésű, jó izomzatú, de különböző vérmérsékletű, egyébként nemes paripák vannak befogva. Mi, egy apró ország kis béresei ne akarjunk versenyfuttatást rendeztetni velük, mert a versenyfuttatás mireánk, kicsinyekre kockázatos, ismét kerék alá kerülhetünk. Mi csak a békével nyerhetünk. A nagyok dolgát bízzuk a nagyokra, mi csak tartsuk be a közlekedési rendet, ami régen, a mi időnkben így szólott: „Balra hajts, jobbra előzz!" így nem lesz karambol és a mi lovunk a bizonytalan versenyfutás kockázata nélkül is biztosabban célba ér. Befelé jó példával hatni, ezzel rokonszenveket, meggyőződéses követőket és áldozatkész munkatársakat szerezni, kifelé az erőviszonyok mérlegelésével nem az arany-, hanem a biztosabb középúton maradni. Most befelé és kifelé is egyaránt veszélyes az a felfogás és magatartás, amelynek elve, hogy jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb. Szerencsétlen, elvérzett nagyobb részében rombadőlt, elpusztult magyar hazánk sorsa arra tanít bennünket, hogy a múltért nemcsak az ország gonosz és ostoba urai, hanem annak ártatlan népe is lakol. Ennek az ártatlan népnek érdekében — egyelőre — „Vigyázz"-t kiáltok, nehogy „Megállj"-t vezényeljen a jövő. Makói Népújság 1945. június 19. 29 1946. szeptember 17. KÉTÉRTELMŰSÉGEK jellemzik a magyar politikai életet minden vonalon. Mielőtt erre a kijelentésemre bővebben is rávilágítanék, megemlítem, hogy 1944. szeptember 25-ike után egy-két napra csekély magam voltam az első, aki politikai nyilatkozatot tettem az orosz csapatok külön megbízottja előtt. Ezzel nem személyi jelentőségemet akarom hangsúlyozni : ugyanis Makó volt az első magyar város, ahová az orosz harcoló csapatok bevonultak s így puszta véletlenségből tárgyaltak velem elsőnek. A különleges megbízatású kapitány megkérdezte tőlem, hogy mit akar Magyarország? Én erre a kérdésre gondolkozás nélkül, gyors ütemben így válaszoltam: „Önálló és független akar lenni". Válaszom váratlanul hatott, de ettől — lévén helyzetem bármily szorongatott — nem tágítottam. Most is azt mondom, állami önállóságunkat, nemzeti létünket óvjuk a világ mind a négy égtája felé. Itt kezdődik minden magyar politika. E tekintetben nincs kétértelműségeknek helye. S ha mégis volna, az nem magyar, hanem idegen politika. Tragikus helyzetünkben, barát, segítőkéz nélkül elszigetelten, magunkra hagyottan is védjük függetlenségünket, ahogyan s amikor s akivel vagy akikkel éppen tudjuk. 48