Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Függelék - Ikonográfia - Hollósy Kornéliához írott versek

Egy örök tavaszról Szólnak e dalok, S ily zenén repesnek Égben angyalok! Tóth Lőrinc Mint egy csillag a tündérmesében Repül lelked a dal zengésében, Mely szép ajkad biborán elárad Míg a szived rejtekét bejárod... Adj hangot a honfiérzelemnek, Melyből égő sugarak teremnek Legyen dalod ábrándos hatása Egy szép világ hozzánk álmodása. Tartsd szavaddal ébren e nemzetet S még nagyobb lesz dicső művészeted. Mely által bár a világé lettél; Ne feledd, hogy magyarnak születtél! Szelestey László Mi zendült meg olyan szépen Fönt a kéklő tiszta légben? Tavasz hirdetője Kis madár, pacsirta, Derűt csal a szivre Virágot a sirra. — Mig oda fönt estve-reggel Beszélget a tündérekkel, A magas menny üdvét Kéri éjszakára S egy parányi fészek Enyhelyén találja. — Dal tavaszunk hirdetője Sötét szivek derítője! Dicsőségeden tul, Hol koszorúk várnak, Osszad égi sorsát A dalos madárnak Lévay József Amit a nagy dalteremtők Érezének, álmodának, Szent berkében ábrándozván Ama tündér szép világnak: Ajkidon uj életet nyer; Ébred a dal s égig szárnyal; Napvilágra jő, mikép a Drága-gyöngy a búvár által. Vigan csattog most az ének, Majd nyög és sir búval telve... Az a kinnak és gyönyörnek Szívhóditó bűvös nyelve! 80