Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Búcsú a pályától
mindkét alkalommal, s koszorúk és bokréták hullottak a művésznő lábaihoz. A második hangverseny jövedelmének felét a művésznő jótékony célra juttatta. Hollósy Kornélia május 11-én Gaál Alajos földbirtokos négyesfogatán Nagybajomba, majd onnan Somsits Lőrinc fogatán Iharosberénybe hajtatott, ahol Inkey József földbirtokos kastélyában megebédelt, s innen Inkey fogatán Nagykanizsára ment. A városba érkező művésznőt a város határában ünneplő küldöttség fogadta. Az érkezés estjén éjjelizenével, majd másnap, az első hangverseny után fáklyászenés felvonulással kedveskedtek Hollósynak a kanizsaiak. Mindkét hangverseny a Zöldfához címzett vendégfogadó nagytermében zajlott le. A művésznő a legszebb emléket hagyva maga után, Gratzon keresztül Sopronba indult. Egynapi grátzi tartózkodás után, május 20-án vonattal érkezett Sopronba, hogy a már korábban 23-ra és 25-re hirdetett hangversenyeit megtartsa. A pályaudvaron a legszívélyesebben fogadták, s még aznap este szerenáddal kedveskedtek neki, 21-én pedig a Dalfüzér dalárda éjjelizenét adott ablaka alatt. Az első hangverseny után az Arany szarvas fogadóban bankettet rendeztek tiszteletére, a második hangverseny jövedelmének jó részét pedig a Orsolya zárdatemplom, illetve az evangélikus templon toronyköltségeire adományozta. A helybeli tudósítások szerint hangversenyein — az akkor még többségében németajkú lakosságból — a magyarok tüntetően távol maradtak. Ez a körülmény és a kritika hangja némileg felhőbe borította az egyébként sikeres és diadalmas dunántúli körutat, ahonnan május 27-én érkezett Hollósy Kornélia Pestre. Pesti tartózkodását egy kellemetlen incidens zavarta meg: Erkel Ferenctől a Bánk bán két részletének előadására kért engedélyt amelyet Erkel — művészi szempontokra való hivatkozással — részben megtagadott. Ez az eset a hírlapok tudomására jutott és azt pro és kontra élénken kommentálták, amire azután Erkel hosszú cikkben válaszolt, természetesen a maga igazát védve. A csatározás következtében elmaradt Hollósy két tervezett pesti, jótékony célú hangversenye, s június 11-én elindult Pozsonyba, hogy a már korábban, időre lekötött hangversenyeit megtartsa. Pozsonyban nagy lelkesedéssel és ünneplések között lampionos és fáklyás felvonulással fogadták a művésznőt. Az első hangversenyt június 12-én tartották a színházban, ahol éppen Reszler István opera- és prózai társulata játszott. Műsorán operaáriák, népdalok és napdalváltozatok szerepeltek. Előadás végeztével a tetszésnyilvánítás, a taps oly mértékű volt, hogy Hollósy a népdalok egy részét és a népdal változatokat ismételni volt kénytelen. Az első bírálatok is hódoltak művészete előtt, bár hangjának terjedelmét és intenzitását nem találták elég tágnak, illetve erősnek, de előadásmódja és megjelenésének bája és előkelősége mindenért kárpótolta a közönséget. A június 14-én tartott második hangverseny után azonban a kritika félreérthetetlenül Hollósyt támadta, bár — sanda mészárosként — Stéger felé vágott, sokallva annak fellépti díját, s hangoztatva, hogy teljesítménye messze a várakozás mögött maradt, majd összegezve a mondandókat, az egész hangverseny színvonalát kifogásolta. Hollósy szereplésével kapcsolatban megjegyzi, hogy „A költőiségnek, a kifejezés melegségének és a drámai felfogásnak hiánya volt érezhető. Mégis nagy lelkesedés robbant ki, amit olyan tapszápor követett, mint a hagymaillattól potyogó könnyek. A koloratura-futamok az emelkedésben elmosódtak és homályosak voltak." Érthető, hogy Hollósy Kornélia kissé fanyar szájízzel hagyta el Pozsonyt, hogy utána Nagyszombatban adjon hangversenyt. A Nagyszombatban fényesen sikerült hangverseny után Pozsonyon, Bécsen és Sopronon át Kőszegre utazott. (A mai olvasó előtt furcsának tűnhet az útvonalnak ez a vargabetűje, de történetünk idején ez 64
