Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Nemzeti Színház — A második szerződés

séretében elindult Hollósy lakása felé, s előbb szerenádot adtak a művésznő ablaka alatt, majt a rögtönzött zeneest a Lonovics—Hollósy szalonban folytatódott. Erről az estéről sokat beszéltek mindenütt, s a korabeli krónikás szerint: „Ezen az estén ért véget egy dicsőségben, áldásokban gazdag közpálya. Ezen az esten ért véget az a derült szalonélet is, mely oly sokaknak képezte örömét s már-már szükségét." A búcsúest után Hollósy Kornélia elhozatta az öltözőből a saját tulajdonát képező színpadi ruháit, s azok legszebbjeit, dús aranyhímzésű, selyem, brokát öltönyöket egyházi öltözékké alakíttatva, egyikét már búcsúzáskor a pesti ferencrendi templomnak ajándékozta, a többit a birtokukhoz tartozó szegényebb plébániáknak. Magának emlékül csak Melinda csipkés magyar főkötőjét, a markotányosnő kis hordócskáját az Észak csillagából, az álarcot a Don Jüanból, a koszorút a Normából tartotta meg. A nehéz búcsú után augusztus 1-én dombegyházi birtokára utazott, az egész év fáradalmait és a pálya izgalmait kipihenni. 60