Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
mondom, merészségnek, ha a művészet, de méginkább hazánk és nyelvünk legfontosabb és féltebb nemzeti kincsének érdekében felszólítom Tekintetes Uraságodat: miszerint legyen közbenjáró szeretett hitvese és az intézet között, s igyekezzék őt ügyünknek részint megnyerni, részint átengedni, s meggyőzni őt arról, hogy a családiság szende örömei s a művészet diadalai szépen megférnek egymás mellett, s midőn a tekintetes Asszony az intézetre magas művészete által új fényt árasztand — legszebb honleányi kötelességét teljesíti: kérem tehát tek. Uraságodat, szíveskedjék az ügyet oly melegen felkarolni, amint őszinte és forró vágy ég bennem, az intézet összes személyzetében, s az egész pest-budai közönségben őt, a felejthetetlent mielőbb az intézetnél üdvözölhetni. Ha a legkisebb reményt nyújthatnak Önök, én nem késendem személyesen is lerándulni Egerbe, s a feltételekkel úgy hiszem mind a tekintetes Asszonyra, mind az intézetre nézve kívánt ereménnyel gyorsan tisztába jövendünk. Becses válaszát várván őszinte tisztelettel maradok Tekintetes Uraságodnak Pesten, május, 1853. gróf Festetics Leó." A Lonovics—Hollósy családban történt események miatt a válasz kissé késett. Ugyanis röviddel a levél érkezte előtt született első gyemekük, Gyula, de ugyancsak ez idő tájt halt meg Lonovics József apja. Erre utal bevezetőjében a válasz is: „Igen tisztelt Gróf Ür! Múlt hó másodfelében hozzám utasított — szeretett nőm iránt sok figyelmet tanúsító — sorait Méltóságodnak vettem. Azokra azonban csak most válaszolhatok, amennyiben kedves emlékű atyám közelebb történt halála reám nézve oly állapotot idézett elő, mely idáig minden időmet kizárólagosan igénybe vette. Mi Méltóságodnak becses sorait érdemileg illeti, én azokat nemcsak hogy közlöttem szeretett nőmmel, sőt a kérdésben forgó jóindulatú fellépése iránt Méltóságodnak sem kívántam bárminemű nehézséget is gördíteni. Mindamellett Méltóságos Uram! kedves nőmnek többrendbeli scrupulusai vannak, melyeknek elenyésztetése — Méltóságod szavaival élve — aminthogy érdekében áll az intézetnek, épp oly hittel lehet remélni Méltóságod fáradhatlan hazafiságától, ösmért ügyességétől, hogy jó tapintatú személyes fellépésével a dolgokat nemsokára oda juthatandja, hol azok többé nem sok kívánnivalót hagyandanak magok után hátra. Szíves figyelmét nőm iránt, becsült bizalmát irányomban, megköszönvén, vagyok Méltóságodnak alázatos szolgája Eger, Június 3.-án, 1853. Lonovics József" Ennek a levélnek vétele után gróf Festetics Leó igazgató és Szigligeti Ede titkár Egerbe utaztak, hogy személyes megbeszélés alapján nyerjék meg Hollósyt a színházhoz való visszatérésre. Kölcsönösen előadták feltételeiket és abban állapodtak meg, hogy az igazgatóság bizonyos megfontolás után dönt majd a szerződtetésről. A lapok már június közepén azt írták, hogy az igazgatóság fáradozása hiábavaló volt. Valóban erről tanúskodik az a levél, amelyet június végén Festetics intézett Lonovics Józsefhez: „Tekintetes Úr! Midőn legközelebb Egerben szerencsénk vala udvarolhatni, s előadván minden indokainkat, igen tisztelt hitvesét, feledhetlen művésznőnket szerencsések valánk meggyőzni arról, hogy elhagyván a családiság boldogító körét, szép tehetségeivel újonnan megajándékozza intézetünket és fővárosi közönségünket; tekintetes Uraságod igen tisztelt hitvese előadá azon föltételeket, melyek mellett ez intézet érdekében feláldozván úri kényelmét, ismét a művészi pályára fogna visszalépni, s ezek valának: vagy minden egyes föllépteért 200 pengő for.(int), ha40
