Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
vönként nyolcszor lépvén fel, vagy egy évre 11 000 forintnyi határozott díj és kéthavi szabadság. — A tekintetes Asszony nyilvánítá egyszersmind, hogy csak úgy óhajt szerződni, ha az igazgatóság meg van győződve, hogy e föltételek mellett hasznára lehet intézetünknek, csakis e szempontból kívánván feláldozni családi örömeinek, nyugalmának és kényelmének egy részét; s maga a tekintetes Asszony szólított fel, hogy a dolgot komolyan megfontolván, s minden oldalról meghányván értesítsük őt őszintén s minden habozás nélkül: reméljük-e, valljon e föltételek mellett intézetünknek hasznára leend. Sőt a tekintetes Asszony maga figyelmeztetett, hogy e feltételek nagyok ugyan, de kevesebbért tetemes és oly áldozat hozatala nélkül nem szerződhetik, melyet tőle kívánni valóban nem lehet. Mi a dolgot komolyan megfontolván és számot vetvén a pénztár erejével, összevetvén szükségelt kiadásainkat a reményelhető bevételekkel, fájdalmunkra úgy találjuk, hogy a jelen dotacio mellett illy évi díjra énekesnőt szerződtetnünk teljes lehetetlen. Azonban bizton remélvén, hogy hazánk fiai nemzetiségünk e féltett kincsét nem fogják elhagyni, s miután a hazafiak meggyőződtek arról, hogy az intézetnek nagyobb segédpénzre van szüksége, ha rendeltetésének meg akar felelni, — igen hihető, hogy nemsokára ezen nagyobb segédpénz megnyerése által oly kellemes helyzetbe jövendünk, hogy a tekintetes Asszony által kívánt évi díjat megadhatjuk. Esdekelve kérjük tehát mind a tekintetes Urat, mind igen tisztelt Hitvesét, hogy ezen igen közeli esemény bekövetkeztével ne vonják meg intézetünktől rokonszenvüket és jóakaratukat, mely áldozatot most akartak hozni, úri kényelmeik föláldozásával, azt ezen esetre engedjék reménylenünk. Igen tisztelt Hitvesének őszinte üdvözletem nyilvánítása mellett magamat szíves jóindulatába ajánlván maradok igaz tisztelettel Tekintetes Uraságodnak Pesten, június 26. 1853. Gróf Festetics Leó intendáns" Hollósy visszaszerződtetése tehát nem sikerült. Egyes verziók szerint a művésznő a Nemzeti Színház „némely lényeges bajai" miatt vonakodott volna szerződni, az előzmények és az igazgatóság levelei szerint azonban nyilvánvaló, hogy a szerződés azért maradt el, mert a színház nem tudta Hollósy feltételeit teljesíteni. Az énekesnő hiány pótlására szerződtették aztán Lesniewska Lujzát, a varsói opera első énekesnőjét, s „benne olyan páratlan operaénekesnőt kapott a színház, aki pár évig második fényes csillaga lett a Nemzeti Színháznak" — írta róla később Ábrányi Kornél. 1853 októberében ismét felröppent a hír, hogy Hollósy Pesten tartózkodik, többször látták a színházban nézőként, s szerződtetéséről írtak az újságok. Az igaz volt, hogy Lonovicsék elköltöztek Egerből, de már október végén Bécsbe távoztak, hogy támaszai legyenek az internáltságból szabadult és Bécsben letelepedett, beteges Lonovics érseknek. Egy évig tartózkodtak Lonovicsék Bécsben, s Hollósy Kornéliának legtöbb idejét igénybe vette a háztartás vezetése, a beteg érsek ápolása, de ha jótékony célú hangversenyre kérték fel, arra mindig vállalkozott. így lépett föl 1854. február 25-én Makón Garay János költő árvái javára tartott hangversenyen is, majd májusban Pestre utazott, hogy meghallgassa Lind Jenny, a „svéd csalogány" vendégjátékát. Pesti tartózkodása alatt újabb szerződtetési kísérlettel fordultak Hollósy Kornéliához, ami kiderül a Comité 1854. május 13-i választmányi ülésének jegyzőkönyvéből: „Intendáns úr értesíti a Választmányt, miszerint Hollósy Lonovicsné itt van és óhajtand is fellépni, azonban bizonyosat csak érdekes állapotja elmúltával mondhat." Lonovicsné „érdekes állapotja" a kor kifejezése szerint azt jelentette, hogy 41
