Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Külföldön

repében művészetének új szép oldalát tünteté ki. Énekének gyöngédsége, eleganciá­ja, érzéstelje és pontosságáról az elsimerés egyhangú ítélete hallható." Mielőtt azonban végleg elhagyta volna Bécset, még egy hangversenyen is szere­pelt. Gustav Hölzel bécsi operaénekes rendezett hangversenyt a Bécsben vendégsze­replő művészek közreműködésével július 10-én a Hotel zur Stadt Baden nagytermé­ben. A hangverseny keretében Hollósy Kornélia operaáriákon kívül magyar dalokat is énekelt, olyan sikerrel, hogy azokat háromszor is meg kellett ismételnie. Ez volt a végleges búcsú Bécstől. Hosszúra nyúlt vendégszereplésének befejezte után kísérői: Verzár Emánuel impresszárió és szobalánya társaságában július utolsó napjaiban Bécsből Varsóba utazott, ahová augusztus 3-án érkezett meg. Varsóban nem várta fogadtatás, sem szerződés, de még fellépési lehetőség sem. A „legelőkelőbb körök varsói meghívása", az „előnyös németországi meghívások­kal szemben a kecsegtető varsói meghívás előnyben részesítése" és más hasonló hí­resztelések, amelyek a bécsi sajtóban láttak napvilágot, egytől egyig Verzár Emánu­el .ügyeskedéseinek' eredményei voltak, teljesen megalapozatlanok, csak a látszat és a külszín mentésére szolgáltak. Az egykori Lengyelország, mint orosz tartomány éppoly leigázott volt, mint Vi­lágos után Magyarország. Helytartója a magyar szabadságharc leverésében nagy szerepet játszó Paskievics tábornok volt, a rendőrminiszteri hatáskörű Abramovics tábornok alá tartoztak többek között a színházi ügyek is. Hollósy föllépésének en­gedélyezése is tőle függött, de Abramovics tábornok — a belső rend biztonsága okán — külföldiek fellépését nem engedélyezte. Éppen Hollósy megérkezése előtt utasította el az európai hírű holland Hasselt-Barth Anna operaénekesnő fellépési ké­relmét. Bécsből késett a bizalmas jelentés Hollósy magatartását és küldetésének célját illetően, ezért kénytelen volt két hétig várni az első fellépés engedélyezésére. A ked­vező jelentések végül is engedékenységre bírták Abramovics tábornokot és így sor kerülhetett első fellépésére. A varsói bemutatkozó előadás a Nagy Színházban, 1850. augusztus 17-én volt. Hollósy a Lammermoori Lucia címszerepét énekelte a zsúfolásig megtelt színház kö­zönsége előtt. Fellépéséről lengyel, francia és magyar újságok egyaránt a legtelje­sebb elismerés hangján írtak. Hollósy az első csatát megnyerte, sőt rohammal vette be a varsóiak szívét. Már első fellépte után arról írtak a lapok, hogy több operában is hallani fogják ezüst­csengésű hangját, s valóban: augusztus 20-án megismételték a Luciát, 24-én pedig már a Lindában lépett föl. „Hollósy Kornélia kisasszony ismét elragadott bennün­ket szép hangjával, s kitűnő játékával. Ez a kiváló énekesnő mind nagyobb lelkese­dést vált ki a közönség körében." Szerepeit eddig olaszul énekelte, részint mert úgy tanulta meg, részint a partnerek kedvéért. A tervezett hosszabb lengyelországi sze­replés tehát jól indult és biztosítottnak látszott, amit később igazolt is a tizenhárom hónapig tartó varsói vendégjáték. A Lucia és a Linda megismétlése után szeptember 1-én ismét új szerepben mu­tatkozott be Hollósy Kornélia. Tisztelői és az operabarátok valamelyik vidámabb, az eddigiektől teljesen elütő szerepben óhajtották a művésznőt hallani. Ő szívesen engedett a kívánságnak, s Flotow Mártáját választotta. Mivel ezt a szerepét eddig csak magyarul énekelte, s elegendő ideje sem volt, hogy más nyelven is betanulja, most is magyarul énekelte. A közönség most sem csalódott, mert a művésznő tehet­ségének minden jó oldalát megcsillogtatta. Külön meglepetésként hatott a magyar szöveg, amit a közönség sokszor felzúgó, tüntető tapsokkal és hatszori kihívással ju­talmazott. 31

Next

/
Thumbnails
Contents