Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Külföldön

Műsora az addig előadott operák ismétlése mellett szeptember 14-én ismét bővült: Rossini Sevillai borbélyának Rosináját énekelte. A második felvonásbeli éneklecke jelenetben meglepetésekkel is szolgált. Az eredeti ária helyett ugyanis Egressy Béni két magyar dalát és Salvi: Howard Katalin c. operájának egyik áriáját énekelte, óriási tetszés mellett. A kritika egyértelműen a legnagyobb dicséret hangján ismertette ezt a szereplését. Csak rövid ideje volt Hollósy Kornélia Varsóban, híre máris bejárta egész Lengyelországot, sőt eljutott a cári udvarhoz is. A cári család a nyár egy részét a Varsó melletti királyi nyári palotában vagy a városban lévő Lazienkiben szokta tölteni. Mindkét palotának saját színháza volt, s ezeket csak az udvartartás tagjai és vendégei, valamint a kormány ott időző tagjai látogathatták, s ezek előadásain a varsói színház estéről-estére meghívott tagjai szerepeltek. A cárné figyelmét Hollósy Kornéliára maga Abramovics tábornok hívta fel, s ezek után a cárné személyesen is megismerni kívánta a magyar művésznőt. így történt, hogy meghívták a szeptember 29-i udvari opera előadásra, amikor is a Lindában mutatkozott be az udvar előtt, október 2-án pedig a Mártában énekelt. Közben állandóan fellépett a Nagy Színházban is. Hollósy éneke és játéka annyira megnyerte a cárné tetszését, hogy újabb és újabb szereplésre kérette fel. így október 6-án Donizetti Szerelmi bájitalában, 13-án a Sevillai borbélyban, 19-én a Norma és a Szerelmi bájital egy-egy részletében lépett fel. Ez utóbbi alkalommal az operarészletek között magyar dalokat énekelt, a hallgatóság nagy meglepetésére és tetszése mellett. 1850. október 24-én a Varieté Színházban „Nagy látványosságot" rendeztek, amelynek keretében Hollósy magyar dalokat énekelt, amelyek az ő révén igen népszerűekké váltak. Október 25-én fényes ünnepséget rendeztek a varsói udvari színházban a cár fejedelmi vendégei tiszteletére. A díszelőadáson megjelent a cár vendégeként Varsóban tartózkodó Ferenc József császár, Alexandra mecklenburgi hercegnő, Miklós és Mihály orosz cári nagyhercegek, Frigyes és Ludovika hollandi herceg és hercegnő, Paskievics herceg, lengyel helytartó és a magasrangú vendégek díszes kísérete. Az osztrák császár Bécsben színpadról már ismerte Hollósy Kornéliát, mégis, mikor Egressy Béni két magyar dalát elénekelte, bemutattatta magának a művésznőt és elismerését fejezte ki. Ezen a díszelőadáson Hollósy az Alvajáró két felvonásában énekelt még. A díszelőadás után a cárné brilliánsokkal díszített arany fülönfüggőkkel ajándékozta meg Hollósy Kornéliát. Híre járt, hogy a cárné meghívta Pétervárra is a megkedvelt magyar művésznőt, aki azonban a meghívást finom tapintattal elhárította. Hollósy Kornélia előadása nyomán annyira népszerűekké váltak a magyar dalok, hogy azokat lengyelre fordítva ki akarták nyomtatni. Ehhez Hollósy írásban kérte Egressy Béni hozzájárulását, tisztes jövedelmet helyezve kilátásba a forgalmazott dalokért. Azok — zongorakísérettel ellátva — meg is jelentek Sonnenwald könyvkereskedő kiadásában. A magyar dalokkal egyidőben valóságos Hollósy-kultusz és magyar szimpátia alakult és fejlődött Varsóban. Október 27-én a királyi nyári palotában magyar táncokat mutattak be, s énekszámaival Hollósy itt is szerepelt. A lapok arcképét közölték és számos estélyre kapott meghívást, ahol kitüntetésnek vették, ha egy-egy dalt énekelt. Az udvari színházi szereplések és a hangversenyek mellett rendszeresen fellépett a Nagy Színházban is, s majdnem minden fellépésével szerzett valami meglepetést. Ilyen meglepetéssel szolgált a Sevillai borbély 1850. november 6-i előadásán is. Az éneklecke jelenetben a lengyel Nowakowski mazurkáját lengyelül énekelte. „El kell 32