Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
de pozícióját itt sem tarthatta. És elkövetkezett augusztus 13, a világosi fegyverletétel. „Pest olyan — írja Degré Alajos — mint egy elbűvölt város, nem lehet hangos szót hallani; mindenki olyan leverten jár, mintha atyja vagy testvére temetéséről jönne. Sajtó nincs, nyilvánosság nincs, határaink köröskörül elzárva, s aki panaszkodni mer, becsukják." Amikor Haynau a délvidékről visszatért Pestre, a Nemzeti Színházban még jobban megváltoztak a viszonyok. Simontsits helyére Kirchlehner Ferenc zenekari másodkarmestert nevezték ki, de ő alig élt ezzel a megbízatással, mert Simontsits is megmaradt és gyakorlatilag ő intézte az igazgatói teendőket. A tagok egy része ismét elmenekült, a helyükön maradottak pedig szűk korlátok között mozogva, csak olyan darabokban mertek fellépni — és a színház is csak olyat tűzött műsorra —, amelyekben nyoma sem volt sem politikának, sem hazafiságnak. Az opera műsora Schodelné hirtelen és végleges távozása folytán az eddigieknél is jobban leszűkült, úgy, hogy Hollósyt a szokottnál fokozattabb mértékben vette igénybe a színház. A műsoron kívül erről tanúskodik az a levél is, amelyet az igazgatóság nevében Szigligeti Ede intézett Hollósy Kornéliához: „Hollósy Kornélia kisasszonynak, Helyben. T. Kisasszony! A jelen viszonyok közt intézetünkre nézve semmi sem lett volna kedvetlenebb körülmény, mintha a mostani közönséget operai tekintetben teljes mértékben ki nem elégíthette volna. Kegyed félretéve szabadságidejét, s nem tekintve gyengélkedő egészségét, ügyünk iránti buzgalmától vezéreltetve, szíves volt az intézetnek a legszebb áldozatot hozni. Midőn azért az igazgatóságnak őszinte megismerését és köszönetét kifejezni szerencsés vagyok, kérem kegyedet továbbra is, hogy amennyire egészsége engedi, a közönséget magas művészetével gyönyörködtetni szíveskedjék. Az igazgatóság legelső gondjai közbe sorolta, kegyed áldozatkészségét méltányos díjazással viszonozni. Szíves jóindulatába ajánlott maradok a kisasszonynak őszinte tisztelője, Pesten, aug. 3-án, 1849. Szigligeti." Említettük már, hogy a Pesti Német Színház 1847. február 2-án leégett, s helyette a Német-piacon (a mai Engels téren) ideiglenes színházat, ún. Noth-Theatert építettek. Ezt 1849 májusában Hentzi tábornok Budáról Pestet lövető bombái felgyújtották. A hajlék és kenyér nélkül maradt német társulatot Haynau egyszerűen a Nemzeti Színházba telepítette és elrendelte, hogy augusztus 9-től a Noth-Theater javítási munkálatainak befejezéséig (november 13.) hetenként két előadást a német társulat tartson. így a Nemzeti Színházban a magyar előadásokkal egyidőben német előadásokat is tartottak és a császár születésnapját is német szóval ünnepelték a magyar játékszínben. A műsort úgy állították össze, hogy a magyar operaelőadásokat meghagyták, csak a magyar drámai előadások helyébe iktattak be német darabokat vagy operarészletekből összeállított, s egyéb énekszámokkal tarkított „akadémiát". Ez a kényszerű vendéglátás igen megzavarta a Nemzeti Színház drámai és operai játékrendjét. A közönség, mely eddig sem igen látogatta az előadásokat, most végleg elmaradt a színházból. Pedig a „német megszállás" ideje alatt még felújításokkal is próbálták élénkíteni a színház műsorát. így 1849. október 29-én Beatrice di Tenda c. operát újították föl Füredy jutalomjátékául, új szereposztással, Hollósy (Beatrice) és Stéger közreműködésével. Hiába való volt azonban a megszállók minden erőlködése, a publikumot nem lehetett a színházba becsalogatni. Erkel Ferenc jól tudta a közönség távolmaradásának okát, s minden törekvése odairányult, hogy a kedvelt operákat ismét előadhassa. De minden fáradsága kárba veszett: Haynau és Geringer tábornok városparancsnok hajthatatlan maradt. Egy körülmény azonban — ha rövid időre is — meghozta a változást. Haynau úgyanis felkérte a színház igazgatóságát, hogy az osztrák 20
