Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
Április 14-én még előadták másodszor a Puritánokat, de június közepéig sem opera, sem dráma új bemutatóra nem került sor, sőt a repertoár operákat is ritkán adták. A császári sereg mozgolódni kezdett, s mikor híre jött, hogy a magyar seregek felszabadították Komárom várát, az osztrákok április 23-án kivonultak Pestről és a budai várban próbáltak biztosabb fedezéket keresni. Másnap Aulich tábornok a honvédség élén bevonult Pestre és ezzel megszűnt a január 5-től április 24-ig tartó ostromállapot. A Nemzeti Színházban az e napra hirdetett Capricciosa című vígjáték helyett lelkesítő nemzeti dalokból, szavalatokból és táncokból összeállított „ének és szavallati egyveleget" adtak, két felvonásban, „Szabad hangok" címmel, „a feltűnt szabad naphoz illetőleg". A színház úgyan nem telt meg, de az örömittas közönség lelkesedése annál határtalanabb volt. Az előadást megnyitó Rákóczi indulót harsány tapssal és rivalgásokkal megismételtették. Kölcsey Himnusza után Hollósy énekelte el a Télen-nyáron puszta az én lakásom kezdetű népdalt. Fáncsy Lajos Petőfi versét, Komlósy Ida pedig Erdélyi János költeményét szavalta, kettős hangzott él a Puritánokból, majd a férfikar a Benyovszky mazurját adta elő. A közönség „azon örömreménnyel hagyta el a színházat, hogy ez estétől fogva ismét visszalép előbbi jogaiba s mint nemzeti intézet teljesíti kötelességét." Az öröm óráit azonban csakhamar a rettegés napjai váltották fel. A honvédcsapatok megkezdték Buda ostromát, az osztrákok pedig ágyúzni kezdték Pestet. Ezért május 4-én a Nemzeti Színházat bezárták és zárva tartották 22-ig. A bombázás sok kárt okozott az épületekben, leégett a német Noth-Theater is. A Nemzeti Színház úgy menekült meg a biztos pusztulástól, hogy egy, az udvarba becsapódó bomba nem a kövezetre, hanem a tűzoltás céljára felállított nagy vízmedencébe zuhant. Görgey Artúr csapatai Budát 1849. május 21-én visszafoglalták. A Debrecenben ülésező kormány és képviselőház székhelyét Pestre helyezte vissza. Május 23-án ismég megnyílt a Nemzeti Színház, Szigligeti: II. Rákóczi Ferenc fogsága c. darabjával. A színházban csupa forradalmi jellegű darabot játszottak: a Teli Vilmost, Hunyadi Lászlót, A skót nemest, Bánk bánt, a Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban c. alkalmi játékot. Az újranyitás másnapján, május 24-én a Buda ostrománál megsebesült honvédek javára a Benyovszky c. operát adták, s ebben lépett fel a kényszerű szünet után először Hollósy. Kossuth Lajos és családja az országgyűlés tagjaival június 5-én a nép lelkesedése közt valóságos diadalmenetben vonult be Pestre. Június 9-én a kormányzó feleségével és nővérével (Ruttkayné Kossuth Lujza) a Nemzeti Színházat is meglátogatta. Tiszteletére Erkel Hunyadi László c. operáját adták elő, amelyben Hollósy Gara Máriát alakította. Kossuth és családja számára az uralkodói páholyt készítették elő, „de ő bérelt páholyból tapsolt a forradalmi eszméknek". Előadás után a zenekar hazakísérte Kossuthékat és ott sokáig ünnepelték „marsokkal és kórusokkal". A polgárság öröme azonban nem tartott sokáig, 1849. június 28-án, Győr elestével nyugatról az osztrák, északkelet felől pedig az orosz haderő nyomult Pest felé, s ez ismét a város kiürítését tette szükségessé. Kossuth kormánya július 8-án a főváros lakosságához intézett „szózatban" jelentette be a kormány Szegedre távozását. Június végén Ráday lemondott a főigazgatásról, Erdélyi az aligazgatásról. Ekkor került az intézmény élére — Szemere Bertalan belügyminiszter szóbeli megbízása alapján — Simontsits János. Július 11-én a délutáni órákban felbukkantak az első osztrák járőrök az apró budai házak között, s másnap bevonultak az oroszok is Pestre. Július 19-én Budára érkezett Haynau tábornok, a megszálló osztrák csapatok új parancsnoka, de hamarosan, július 24-én tovább vonult, hogy a Szegeden tartózkodó magyar kormányt tovább szorítsa, vagy megadásra késztesse. A kormány augusztus 2-án Aradon volt, 19
