Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Nemzeti Színház — Az első szerződés

megijeszti a színházba járó közönséget és egy időre visszatartja a színház látogatásától. Most is félő volt, hogy a tragikus esemény után csak kevesen merészkednek az Ernani bemutatójára menni. Ez az aggodalom azonban alaptalan volt, mert a közönség úgy özönlött a színházba, mintha mi sem történt volna. A színház teljesen megtelt, az előadás fényes volt, a jutalmazotton kívül a főszerepeket Füredy (Don Carlos), Wolf (Ernani), Kőszeghy (Don Sylva), Reszler (Riccardo) és Hubenayné (Giovanna) énekelték. A jutalmazottat a roppant közönség a legzajosabb tapsokkal üdvözölte, s a koszorúk és bokréták egész seregével halmozta el. A művésznő méltónak is bizonyult erre az ünneplésre, mert — a Pesti Divatlap kritikusa szerint — „hajlékony ezüsthangjával most is oly mesterileg tudott bánni, hogy a leggyöngédebb s legerősebb színezet egyaránt elbűvölő szépséggel tűnt fel és olvadt össze abban." A Honderű kritikusa már nincs egészen ezen a véleményen. Kifogásolja, hogy a darab tempója lassú volt, s Hollósyval sincs teljesen megelégedve, mert „még nem tudja magát beleképzelni szerepeibe. Jókedvének gyakori elnevetésekbeni nyilatkozása olykor a legtragikussabb jelenet hatását megcsökkenti. A bősz király előtt pedig térdepeljen le, ne csak térdeit hajtogassa alig-alig meg, ne sajnálja szép ruháit a színpad porától." A színház igazgatósága az Ernani első előadásának fél jövedelmét, Hollósy pedig jutalomjátéka jövedelmének felét azonnal felajánlotta a hajlék nélkül maradt német színészek segélyezésére. „Éljen a nemcsak a bájdalú, de nemesszí vű jóltevő!" — írta a Honderű. Előadás után Hollósy Kornélia tisztelői barátságos estélyt rendeztek, amelyen az ünnepelt művésznőn, „az est királynéján" kívül Füredy, Kőszeghy, Wolf, Erkel, Fáncsy és Szigligeti is részt vett. „Nemzeti zene és sűrű pezsgőzés közt elmondott elmés tósztok fűszerezték az ízletes estebédet, s a vígadók csak későn éjfél után váltak el egymástól" — számolt be az eseményről a hírlapi krónikás. Bár a Nemzeti Színház opera műsora ebben az időben sem volt változatosnak mondható, maguk az előadások tagadhatatlanul elsőrendűek voltak. Mindennek ellenére sem lehetett minden rendben — a színfalak mögött. Indokolatlan vendégszereplések, értékes tagok távozása a színháztól, mint Paksyné Mochonaky Amália és Reszler István, vagy bécsi énekes szerződtetése (Beck Nepomuk János), illetve Kassáról hozott énekesnő, Toperczerné szerződtetése, megbolygatták a belső nyugalmat. Ezek a zavaros napok, amelyek főként 1847. március végére és április elejére estek, Hollósy Kornéliában is kellemetlen benyomást keltettek. El is határozta, hogy kis időre kimenekül ebből a légkörből. E célra szinte kapóra jött Lind Jenny, a világhírű svéd énekesnő bécsi vendégszereplése. Az ő meghallgatására kért szabadságot és Bécsbe utazott. Nagy élmény volt számára Lind Jenny énekét hallgatni, aki Meyerbeer legújabb operájának a Vielkának a címszerepében lépett fel. De még nagyobb élménye volt, hogy a Bécsben időző P. Horváth Lázár megismertette Meyerbeerrel. A zeneköltő nemcsak Hollósy személyére, de éneklésére is kíváncsi volt, s felkérte, hogy az ő zongorakísérete mellett énekeljen neki. Hollósy Kornélia Bellini Alvajáró c. operájából énekelt néhány áriát, amivel a zeneköltő őszinte dicséretét nyerte el. A bécsi tartózkodás alatt szóba került egy esetleges június-júliusi bécsi vendégszereplés lehetősége is, de ez meghiúsult, állítólag a művésznő magas gázsi követelésén, s erről néhány bécsi lap meglehetős élesen be is számolt, nem kímélve a művésznő személyét sem. Bécsből hazajövet itthon már erősen készültek Rossini Sevillai borbélyának felújítására. Az új szereposztás szerint Hollósy Rosinát, Wolf pedig Almavivát énekelte. 1847. április 13 -án volt a repriz, amely Hollósy Kornélia alig féléves színpadi 13