Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - IX. Makót a csanádi püspökség adományul nyeri

Habár c védlevélnek birtokában voltak is, amint arról értesültek, hogy gróf Nádasdy csanádi püspök a niakói uradalom elnyerésére törekszik, az egész város rémületbe esett és a kamarához intézett esedezésben kijelentették : hogy készebbek inkább kivándorolni, újra alapítóit otthonukat végképen elhagyni, semhogy földesúri hatalom alá kerüljenek. Azért vegye őket a kamara védelmébe, inkább többet fizetnek az eddigi 200 frt adónál, csak paraszt jobbágyok ne legyenek. A kamara a felséghez intézett jelentésében nem is késett kimutatni, hogy a püspöknek Makóhoz való jogigénye merőben alaptalan, s Makót a kincstár részére továbbra is megtarlani ajánlotta. 111. Károly király azonban ellenkezőleg döntött s a bécsi udvari kamara útján 1719. évi márezius 20-án a pozsonyi kamara részére a következő rendelet lön kiadva: »Noha a királyi kincstárnak elvitázhatatlan joga van Makóra, ő felsége legmagasb akarata mégis az, hogy ez a jószág, részint mint az elvesztett tizedek s más püspöki javak némi ae<|uivalense, részint mivel a lázadásra hajlandó marosvidéki ráczságot szeinügygyel kell tartani s most a béke megkötése után, midőn a végszélek határai is tovább terjesztettek, meg is kell fékezni, — minél fogva nem_ marad egyéb hátra, minthogy az említett Makó mezőváros a királyi fiscust megillető jogok mellőzésével Nádasdy László püspök úrnak resignáltassék és átadassek; a lakosságnak pedig semmi szín alatt meg nem engedhető, hogy az ellen a királyi kamarához felfolyamodhassanak.«

1) Nádasdy püspök tehát részben czélt ért. Mert a kincstár neki Makót élte tartamára és csakis a kincstárt megillető haszonvételeket adta át

} de a földesúri jogot magának továbbra is fentartotta. A püspök legelső teendője most az volt, hogy mint t) Századok. 1HÍ1Ü. óv, t lő—117. I,