Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása 191. április 27- től 1919. június 17- ig. A Makói Múzeum Füzetei 38. (Makó, 1984)

tudomásul vette, hogy a megszálló francia parancsnokság a Tanácsköztársaság által létesített fórumokat nem ismerte el törvényesnek s ezért saját magára nézve megállapította, hogy ez időtől kezdve vállalja a felelősséget a város igazgatásáért és joghatóságát az 1886 évi XXII. tc. rendeletei értelmében gyakorolja.

1

2 A közgyűlési vitában Fried Armin doktor, a haladó szellemű makói polgárság egyik képviselője rámutatott, hogy a jelenlegi képviselőtestület nem képivseli a város valamennyi lakójának érdekeit, majd felhívta a közgyűlést, hogy „... a forradalom vívmányainak megőrzését a képviselőtestület tekintse feladatának."

1

3 A francia megszállás alatt a város még két alkalommal tartott közgyűlést. A június 3-i szintén rendkívüli közgyűlés első részében a polgármester számolt be a város súlyos gazdasági-ellátási gondjairól, majd dr. Adler Artúr képviselőtestületi tag indítványa került sorra, melyben a Tanácsköztársaság alatt a várost ért károk kivizsgálását és a proletárdiktatúra történetének megíratását javasolta. A szenvedélyes vitában ismét Fried Armin dr. volt a szószólója a haladó polgárságnak, s kifejtette „... ne csak a forradalom óta, hanem a háború alatt történtek is megírassanak." Javasolta továbbá, hogy a felelősségre vonás „ne fajuljon üldözéssé s a büntetés csupán akkor érje el a bűnöst, amikor a bűnössége beigazolódást nyert."

1

4 A tanács végül bizottságokat választott fentiek végrehajtására. Június 10-én tartotta havi rendes közgyűlését a város, melynek tárgysorozatában 85 legkülönfélébb elintézendő ügy volt felvéve, de ezek mind szokványos közigazgatási kérdések voltak, s egyikük sem utalt arra, hogy a város idegen katonai megszállás alatt van. A város gazdasági helyzete és a román közellátási kormánybizottság A francia megszállás alatt a város legsúlyosabb gondja a lakosság megfelelő ellátása volt. Hiányzott a városban a cukor, só, fa, zsír, petróleum, liszt, hús, alig volt szövet-, vászon- és bőráru. A francia parancsnokság részvéttel viseltetett a város nélkülöző lakosságával szemben, de csak közvetett segítséget nyújtott a helyzet a vitásában, azt, hogy biztosította a forgalmat, lehetővé tette az utazást Bánátba és helyreállította a vasúti közlekedést Szegedre. A város a hiányzó cikkek nagyrészét korábban a keleti, erdélyi vármegyékből szerezte be. Petrovics polgármester ezért május végén Aradra utazott, s ott tárgyalt az általa már korábban ismert, Jovin György nagylaki kereskedővel, akit állítólag a nagyszebeni román kormányzótanács a terület közélelmezési megbízottjává nevezett ki. Jovin megígérte, hogy a városnak az oly szükséges fa; só; szén- és petróleum-igényeit a kormányzótanácsnál támogatni fogja. A dolog elintézési módja: mind a négy cikket külön-külön kérvényben kell a városnak kérelmeznie a nagyszebeni kormányzótanácstól. A közélelmezési megbízott szerint ezen árukat megkaphatja a város, ha helyettük lisztet tud adni. Mivel Makó is liszthiánnyal küszködött, a polgármester a kérelmekben — amit itthon elkészített, lefordíttatott románra, láttamoztatott és igazoltatott a francia városparancsnokkal és a román lovastiszttel, -— felajánlotta, hogy a város majd az új termésből egyenlíti ki a most megkapni remélt árukat. A kérelmeket a város nem bízta az akkor már szétzilált postára, hanem egy városi tisztviselő vitte Nagyszebenbe. Ezekkel az első kérelmekkel -— már a francia megszállás alatt — kezdetét vette Makó kálváriája a román közigazgatás áttekinthetetlen és rejtelmes labirintusában. 1

2 Csongrád megyei Levéltár Makói Kirendeltsége Makó város közgyűlési jegyzőkönyvei 1919. 1

3 Makói Újság 1919. V. 29. 101. sz. 1

4 Makói Újság 1919. VI. 5. 106. sz. 302