Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása 191. április 27- től 1919. június 17- ig. A Makói Múzeum Füzetei 38. (Makó, 1984)

A május 29-i újság közölte hivatalosan, hogy a nagyszebeni kormányzótanács közélelmezési megbízottat nevezett ki Makóra. Ezzel az intézkedéssel kezdte a román közigazgatás hatáskörét kiterjeszteni a városra, mely még mintegy jó fél hónapig francia megszállás alatt volt. Ezekben a napokban jegyezte fel naplójában Demkó közjegyző': „A románok teljesen berendezkednek. A csendőrséget megyeszerte leszerelik, az állomások nevét románul írják ki."

1

5 A királyi Románia abból az elvből kiindulva, hogy a békekonferenciát már kész tények elé állítsa, szívósan mind nyugatabbra és nyugatabbra terjesztette ki fennhatóságát. Az antant főhatalmak ezt nem akadályozták meg, hiszen a Magyar Tanácsköztársaság leverésében a gyenge cseh csapatokat leszámítva egyedül a román királyi haderőre támaszkodhattak. A román diplomácia pedig gondoskodott, hogy ahol a döntések születtek — a valóságtól több mint ezer kilométerre — a román igények jogosnak, sőt az értük tett szolgálatokkal fordított arányba állóknak tűnjenek. Jovin György június elején érkezett meg Makóra, s a június 8-i újságban az alábbiakat nyilatkozta feladatairól: A nagyszebeni kormányzótanács nem elvitetni akarja az élelmiszereket, — hangsúlyozta Jovin —. hanem arányosan szétosztani. Az arányszétosztást, s a mindenkinek való tisztességes ellátását pedig még akkor is biztosítani fogja, ha azt házról-házra való rekvirálással kellene végrehajtania. A kormánybiztos elmondta, hogy maximálta az árakat Csanád vármegyében, kétféle árat bevezetve: az egyik árat a katonai vásárlásoknál, az ennél kissé magasabb, másik árat pedig a polgári forgalomban tette kötelezővé. Ez a rendelkezés már előre vetítette a néhány héttel későbbi román rekvirálások árnyát. A finoman „katonai vásárlásoknak" nevezett ügyletekre eleve alacsonyabb árat állapítottak meg, s ez az ár csak töredékét jelentette az áruk valóságos értékének. Makó gazdaságának és gazdagságának alapját adó termények sorsáról nyilatkozatában fellengzős szavakkal festett fényes perspektívát a román megbízott: „... hagyma, kertimagvak, zöldségfélék kivitelét Románia felé a kormányzótanács a leghatékonyabban kívánja előmozdítani."

1

6 A valóság az volt, hogy a román közellátásnak nagy szüksége volt a makói hagymára és zöldségfélékre. A város lakóinak megnyugtatására és megnyerésére Jovin közölte, hogy már intézkedett 20 vagon szén, 20 vagon konyhasó, 40 vagon fa, 5 vagon mész és 1 vagon petróleum Makóra érkezése ügyében. Nézzük, mi valósult meg ezen ígéretekből még a francia megszállás alatt? A villanytelep nyersolaj készlete — mellyel a kazánokat fűtötték — június elején teljesen kifogyott, s hogy a város ne maradjon villanyáram nélkül, a telep szűkös szénkészletével termelte tovább az energiát. A szén azonban csak napokra volt ejegendő s a beígért vagonok csak nem érkeztek meg. Június 14-én már így írt a Makói Újság „Jovin György román kormánybiztos úrnak érkezik 5 vagon nyersolaja, melyből hisszük, hogy fog adni a villanytelepnek is."

1

7 Itt már úgy tűnik, mintha valamiféle egyéni vállalkozás lenne ez a kormánybiztosság, melynek korlátlan irányítója Jovin György. Ezt a gyanút csak megerősíti az a szinte reklámízű felhívás, melyet a helyi lapban jelentetett meg Jovin kormánybizottságáról: „Mindennemű szállítási igazolványok s kereskedelmi bizonylatok ügyében teljes készséggel áll a közönség rendelkezésére."

1

8 A francia csapatok kivonulása napján ismét nyilatkozatot adott Jovin az újságnak, melyben hangsúlyozta, hogy neki elsősorban nem is Makóról, hanem a vármegyéről kell gondoskodnia. Működése alatt a város köz1

5 Demkó Pál naplója 1919. V. 27. (JAM Történeti dok. gyűjt. 80. 225. 1.) " Makói Újság 1919. VI. 8. 109. sz. 1

7 Makói Újság 1919. VI. 14. 113. sz. 1

1 Makói Újság 1919. VI. 8. 109. sz. 303