Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

A makói korszak

adva is van Vén Emil művészi egyéniségének legelső jellemzője: a mindig kereső, kutató, lázasan törtető piktúra. Formákban, színekben, technikában egyformán. És ezzel a lázas keresésével valahogy a mai életet is adja... Negyven olajfestmény, portrék, aktok, tájak, amelyek főképpen spanyolországi tanulmányútjának eredmé­nyei" 4 8. Ezt a kiállítást is dr. Nikelszky Jenő polgármester nyitotta meg. A város több képét megvásárolta. A makói tartózkodás, a makói emberekkel való ismerkedés, a táj nagy hatással volt művészetére. Képein még mindig érződik a Rudnay-hatás, de már egy önálló formanyelv kialakulása követhető nyomon. Ahogy a Makói Friss Újság kritikusa írta: „...nem elégedett meg azzal a — kétségtelenül értékes — tudással és ügyességgel, amit az iskolától és a mesterétől kapott és hogy volt bátorsága mindazt le is tenni és új utakat keresve, új eszközöket kényszerítve ki önmagából keresni a művészetet. Önmagáért és az emberekért, mert művész akart lenni" 4 9. A kontinens összes politikai feszültségét, gazdasági krízisét, szellemi törekvését átélte a hagyma városában, a Maros-parti Konstantinápolyban. A makói korszakára is vonatkoznak Zolnay László megállapításai: „Ekkori képei teszik magyarrá, falvédő papirosok hátlapjaira festett életképei (Korsós nők, Szegény gyerekek, Óvodás kis­lány) forradalmi hangját magas művészi szinten hallatják. Ez időből való tájképei alapján Vén Emilt akár az alföldi festők közé is sorolhatnánk. A látszólagos alföldi nyugalom belső feszültségeit mind tájban, mind emberben egyaránt megérzi és ki­fejezi: figurálisaiból a forradalom reménye, tájaiból az alföldi táj vulkáni tüzei, színlávái törnek elő. Mindez egyben a vívódó, helyét kereső művész belső konklúziói­nak külső vetülete..." 5 0. Élete nagy eseménye volt ebben a korszakban, hogy Makón, a szabadisko­lá ban 5 1 megismerkedett későbbi feleségével. Felesége erdélyi származású volt, mű­vészhajlamú szép nőként emlegették 5 2, 1933-ban kötöttek házasságot. Négy évtized múltán dr. Dömötör János e szavakkal idézte fel alakját: „Segítőtársáról, a feleségé­ről kell szólnunk, aki sajnos már nem lehet itt. Szólni kell megértéséről, lelkesedésé­ről, anyai szeretetéről, egész nagyszerű emberségéről. Átérezte, hogy a férje alkotó ember, akinek sajátos egyéni művészetetikai céljai vannak. Nem hajszolta, hogy fessen a Solymosi Képszalonnak, pedig akkor talán kevesebbszer kellett volna a három gyerek cipőjét talpaltatni, talán több vaj is jutott volna a kenyérre. De akkor nem bontakozott volna ki a maga tisztaságában és következetességében az alkotói egyéniség, akire ma joggal büszkék gyermekei, akik így is becsületben felnevelkedtek, és a magyar szellemi élet fiatal reménységei" 5 3. Lili asszonyról — aki 1972-ben halt meg — életében és azóta is számtalan képet festett. A kiállítás anyagi sikere lehetővé tett számára egy külföldi tanulmányutat. Spanyolországban fedezte fel Grecot, Franciaországban ismerkedett meg Cezanne művészetével. A spanyol tanulmányút művészetében is éreztette hatását. Spanyol és francia tájak őrzik ennek az útnak az emlékét. „A sötét tónusok után, lehet hogy tör­vényszerű reakcióként következtek a világos, derűs, spanyolországi tájképek. A szo­katlan élmények, az idegen táj felfedezése nyomot hagyott a fiatal művész érzékeny­ségén... Lényegében ez posztimpresszionista korszak. A fény érdekelte ekkor, a nap 4 8 Vén Emil kiállítása a vármegyeházán. Makói Friss Újság, 1931. nov. 29. 4 9 Uo. 5 0 Zolnay László: i. m. 6 1 Ahol többek között Almási Gyula Bélát is tanította. 5 2 Később a Dante Kiadónak írt egy könyvet „Ki volt az apám" címmel. 5 3 Vén Emil kiállítása Vásárhelyen. Dr. Dömötör János tárlatnyitó beszéde. Csongrád megyei Hírlap, 1974. jan. 31. 14

Next

/
Thumbnails
Contents