Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

Hódmezővásárhelyen

ereje: a tájképeken sokféle üde zöld van és rózsaszín, mivel tavasz volt — mint a képcím is mondja — a mandulafa-virágzás ideje. Erős, sőt hangsúlyozott ekkor a tér ábrázolása" — írta ezekről a képekről Frank János

5

4. Hódmezővásárhelyen Az 193l-es év harmadik jelentős eseménye dr. Soós István hódmezővásárhelyi polgármester levele volt. A polgármester meghívta őt, hogy költözzön át Hódmezővásárhelyre. Tornyai ekkor már régen nem élt Vásárhelyen, Endre Béla pedig már örökre „a magyar föld méla porába hajolt"

5

5. A külföldi tanulmányút után, 1933-ban költözött át Vásárhelyre. A művészeket és művészetet támogató város örömmel fogadta. Ezt érezhetjük már az 1931-ben megnyílt kiállítása alkalmából megjelent cikkben: „Úgy látszik, a sors viszontszolgáltatást vár tőlünk. Valamikor ugyanis Endre Béla, Tornyai János, meg a többi vásárhelyiek sok tárlatot rendeztek Makón és sok képet eladtak... Most a vásárhelyi műbarátok vannak soron. Nekik kell támogatni Makó művészfiait. Vén Emil a legteljesebb értelemben megérdemli a támogatást"

5

6. Az 193l-es kiállításon harminc képet mutatott be. Voltak közötte a régebbi korszakból valók, amelyek még a Rudnay-hatás alatt készültek, s voltak újabbak, amelyek már felfokozott színekkel gazdagodtak. „Kiállítása újat hozott ennek a valamikor művészrajongókat eresztő fekete földnek, az Endre Bélák, Tornyai Jánosok, Rudnay Gyulák kényes ízlésű nevelőjének... Újat, szokatlant, idegenszerű perspektívákat"

5

7. A kritikusok elsősorban az önálló egyéniséget üdvözölték benne, azt, hogy „nem csatlakozott egyik iskolához sem, nem fogta meg Párizs hideg szürke-tarka színe, nem alakította át Berlin robosztus sötét tónusú művészete, Róma, Firenze klasszikus szépsége, mert lelkének még több napsugárra volt szüksége, még bizarrabb színek, melegségek után vágyott"

5

8. „Büszkesége tiltja, hogy Cezanne-ul vagy Tornyaiul vagy Velazquez-ul próbálja elmondani. Fölállítá hát a tételt: színekbe foglalom a tért. Távlat takarodj és takarodjatok mindannyian, köznapi festő műfogások"

5

9. Az egyéni elképzelések és ezek művészi megvalósítása láttán bátran írhatta a kritika, hogy „Vén Emil alkotásai mind-mind régen felül vannak azon a határvonalon, ahol a művészet kezdődik"

6

0. Ilyen fogadtatás után bátran költözött tehát a „paraszt Párizs"-ba, ahol a makóiakhoz hasonló éltető művészetbarát társaságot talált. „Kapcsolata a várossal talán 1934—35-ben a legerősebb, Tornyai hazaköltözése, s Kohán letelepedése után. Kohánnal hamar jó barátok lettek. Mindketten mindennapos vendégei a „Műveröm"nek, ahol a vásárhelyi irodalmi, művészeti élet reprezentánsai „tötték a törvényt". Egymásnál is gyakran megfordultak, Vén Emil Arad utca 10 szám alatti, s Kohán Damjanich utcai lakásában" — írja e kapcsolatról Kőszegfalvi Ferenc. Itt említi meg, hogy 1935. március 5-én Vén Emil az egyik tanú Kohán házasságkötésekor

6

1. A vásárhelyi éltető légkör és a külföldi utazások hatására gazdagodott művészete 5

4 Frank János: Látogatás Vén Emilnél, i. m. 5

r' Tornyai 1919-ben költözött Budapestre, Endre Béla 1928. augusztus 12-én halt meg. 5

6 Sz.f. [(Szász Ferenc)]: Vén Emil képkiállítása ma nyílik meg a Kaszinóban. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1931. dec. 13. 5

7 Dr. Reisinger Miklós: A színek ifjú poétája. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1931. dec. 18. 6

8 Uo. 5

9 (—y—F): Vén Emil kiállítása. Vásárhelyi Friss Újság, 1931. dec. 15. 8

0 Dr. Reisinger Miklós: A színek ifjú poétája, i. m. 8

1 Kőszegfalvi Ferenc: Vonások Vén Emil portréjához. Kézirat. 15