Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781- ben. A Makói Múzeum Füzetei 33. (Makó1983)

A gazdaságonkénti kár összege 12—952 forint között ingadozik. Átlagosan a telkes jobbágyokat 236, a házas zselléreket 239, a házatlan zselléreket 28 forint kár érte. A házas zselléreknél kimutatott magasabb összeg valószínűleg a részletesebb bevallásból adódik. Ha ebben az esetben fel is tételezzük az összeírásban rejlő torzulást, mégis úgy tűnik, a telkes jobbágyok és a házas zsellérek között eszközellátottságban nincs alapvető különbség, mindkét réteg igénytelenül él. Csak alapvető termelési eszközökkel rendelkeznek, kényelmet szolgáló tárgyak nem fordulnak elő. Az összeírás felületességeit igyekeztünk kiszűrni. A telkes jobbágyok felénél — köztük jómódúaknái — nincs például feltüntetve bútorkár, pedig a veszedelem olyan gyorsan keletkezett, hogy a bútor és berendezési tárgyak mentésére nem volt lehetőség. A gazdaságok felére vonatkozó átlagot az egész sokaságra kivetítettük. 23. táblázat Néhány vagyoni kategóriában az egy háztartásra eső kár (forintban) Jobbágy Zsellér Bútor 17 3 Ruházat 21 26 Házi és konyhai eszköz 16 10 Mezőgazdasági termék 46 38 A házak értékmegállapítása igen pontos. Az egyes termények mennyiségét egykét vékával vagy köböllel többnek is mondhatták, de az egyes károsultak házainak forgalmi értékét mindenki pontosan tudta, az összeírást készítő Bánffy Péter jegyző is. A telkes jobbágyok házainak értéke 25—260, a házas zselléreké 13—180 forint között ingadozik. Ezt tükrözi a rovatos összeírás is, ugyanis az előbbi társadalmi réteg házai zömmel első és második osztályba tartoznak, az utóbbiak a másodikba. A két társadalmi réteg közötti rangbéli különbséget legjobban a házak átlagértéke fejezi ki: a telkes jobbágyoké 114, a házas zselléreké 75 forintot ér. A háztartások mikro kutatása igen tanulságos a termelési eszközökkel való ellátottság vonatkozásában. A házas zsellérek eszköztárában is előfordul: az eke, a kasza, a villa, a kocsi, a szán, a nyereg, a hám, a gyeplő stb, de nem abban a mértékben, mint a telkes jobbágyoknál. Sajátos megítélés alá esik a szőlőtermelés és az ezzel kapcsolatos eszközellátottság. Hordóval a házatlan zsellérek is rendelkeznek, ezek űrtartalma 12—40 akó között ingadozik. A telkes jobbágyok gazdaságonkénti hordó mennyisége 4—122 akó. Mivel a szőlő a telki állományba nem tartozott bele, szőlő földet a házas zsellérek is birtokolhattak. A telkes jobbágyok 82 százaléka, a házas zsellérek 53 százaléka rendelkezett szőlő területtel. A házatlan zsellérek pedig a ledolgozási rendszer következtében részesülhettek valamennyi szőlőből, illetőleg borból. A házatlan zsellérek csak személyi tulajdonnal rendelkeztek. Ezek köre az ágynemű, a ruházat és az alapvető konyhai eszközök. Lehetett viszont olykor tulajdonukban valamilyen melléképület (sertésól, gabonás kas). A telkes jobbágyok és a házas zsellérek között sokkal nagyobb rétegbeli különbség volt, mint ahogy ez az eszközellátottságban megnyilvánul. A kárvallott családokra nagy lábas jószágból a telkes jobbágyoknál 16, a házas zselléreknál 2 darab jut. Nem ennyire polarizált arányokat fejez ki a dicalis összeírásban feltüntetett adó 25