Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781- ben. A Makói Múzeum Füzetei 33. (Makó1983)

Mária Terézia úrbéri rendelete szerint, ha a belső fundus nem éri el az előírt nagyságot, a külső telek kimérésénél kell kiegészíteni. A házas zsellérek esetében erre egyre szűkebb lehetőség nyílik, legfeljebb kender, dohány vagy veteményes kerttel kárpótolhatták őket. A rendelet megjelenése utáni telek parcellázások során a házas zsellérek a belső teleknek lehetőleg egy tagban való kimérésére törekedhettek. Döntően ezek az új osztások emelhették meg a házas zsellérek belső telek átlagát. Az egyes telkek nagysága vagy formája változhat, megoszthatják, bővülhet is, de mégis inkább a telekhatárok állandósulása jellemző. Az 1824. évi Giba Antal-féle felmérés — a nagy számok törvénye szerint — képes reális képet nyújtani a korábbi telekformákról. Ezek nagyobbrészt szabálytalanok, nyoma sincs a mérnöki kiosztásnak, a telekhatárok jobbára eltérnek a derékszögű vonalvezetéstől, vagy a párhuzamos határvonalaktól. Makón a kettős beltelek rendszer nem alakult ki. A tslkek körülhatárolása túlnyomórészt sövénykerítéssel történhetett. Halasi György „Péró György szomszédságában épített házát, istállót, sövényeskerítésével, kapujával ... Makó városának eladja."

3

1 A közelebb múlt tavasszal udvarunkat akarván békeríteni, történt, hogy Férjem a Fejér háznál levő (urasági csősznek) eladta sövény karókért a Szigetben levő szilvásunkat."

3

2 A telekrend meghatározója a lakóépület helye. Erdei Ferenc egy rövid összegzésében megállapítja: „Az első korszak paraszt építés módja tiszta, világos és áttekinthető, de rideg és szűkmarkú. A ház szabadon áll a telken. A telek határától legalább egy öl választja el, és az állhat az utca vonalával párhuzamosan vagy merőlegesen. Ez utóbbi azonban gyakoribb. Kerítés sohasem csatlakozik a házhoz: ember, kutya bátran körüljárhatja. Az udvar tagolatlan egységben gazdasági udvar. Külön tömböt képeznek a lakóház mellet a gazdasági épületek. Gyakran nem is a ház mögé, hanem a ház elé építik az istállót és az ólakat. Ezt az építés módot szigorúan a termelés szükségletei határozták meg."

3

3 Az 1824. évi Giba Antal-féle felmérés a házakat a telekhatáron tűnteti fel, valamennyi véggel néz az utcára. Az épületek — a kapuhoz való viszonylatukban — az utca egyik oldalában „jobbosak", másik oldalában „balosak", ugyanis a ház hátulja északi tájolású. A 18. századi összeírások — a házak klasszisba sorolásán túl — nem tartalmaznak statisztikailag feldolgozható adatokat. Bázis forrásunk legfőbb értéke, hogy belőle a 18. századi Makó népi építészetére — a házak alaprajzi elrendezésére, az egyes helyiségek házon belüli funkciójára, a melléképületek differenciáltságára, típusaira — igen megbízható és pontos adatok meríthetők. Az összes gazdaságoknál a kár összeírása a lakóházakkal kezdődik. A tűzkár 50 parasztgazdaságot sújtott, a helytörténeti irodalom viszont 67 házról tesz említést. A „ház" szó fogalmát „szoba" jelentéssel azonosítottuk, ahogyan még ma is használják az öregek; „nagyház" az utcai szoba, „kisház" a belső szoba. A II. József-kori katonai felmérés (1784) a megégett városrészben olykor két épületet is feltüntet egy telken. Ez a térképszelvény három évvel a tűzvész után készült, az új házat utcarendezés következtében máshová is építhették, de olykor helyreállíthatták a benti öreg házat is. A térkép a házzal össze nem épített nagyobb melléképületet (istálló, kamra, pálinkás ház) is jelölhet. Azon telkes gazdáknál, hol zsellérek is laktak, minden esetben két ház szerepel a kimutatásban, ők lakhattak tehát külön szobában illetve külön házban is, mindez a helyiségek számát nem módosítja. Inantsi József házas zsellér lakóépületében viszont, amely egy házból és kamrából állt — ezen szoba-konyha3

1 MVL M.v.é.r.i. 1734. 40. 3

2 CsmL Csanádi Püspökség makói uralma iratai 1784. 87. 3

3 Erdei F., A makói városi és tanyai parasztház. Tér és Forma 1937. 174—175. 1. 16