Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781- ben. A Makói Múzeum Füzetei 33. (Makó1983)

A kézművesek megoszlása Makón 1780-ban: Campanat Cerdones (timár) Cothurn (csizmadia) Faber ferrarius (kovács) Faber lignarius (ács) Faber seror (lakatos) Figulus (fazekas) Funifeg Murarius (kőműves) Pellio (szűcs) Sartor (szabó) Sutor (varga) Textor (takács) Vietor Egyéb 72 2 18 5 3 2 5 9 7 2 10 Király József kárvallottnak „boltbeli portékái" is megsemmisültek. Kis szatócs üzlete lehetett, ugyanis bolt berendezés és az árukészlet értéke 50 forint. (Ez 25 köböl búza értékével azonos.) János Kovács özvegye piaci árus lehetett, ugyanis a dicalis összeírás a kereskedőknél nem tűnteti fel de a tűzvész során saját igényét messze meghaladó készlete semmisült meg: 34 rőf hetes vászon, 38 rőf tizenhármas, 47 rőf tízes vászon, 25 rőf pamutos szélű vászon, 10 rőf kendervászon, 15 rőf szösz vászon. A közlekedés igen elmaradott szinten áll. Szárazföldi utak az év nagy részében járhatatlanok. Az első katonai felmérés ország leírása részletesen kitér az utak minőségére is. „Az országút Vásárhely felé a Nagymikocsai-halomnál említett hídon keresztül szántók és legelők között vezet. Éppen ezért jó. Az Igarházi-erdőnél a hídon át Apátfalvára vivő út az előbb említett patak áradása miatt nem járható. A komlósi útnak a Rákosi-csárdánál és a Feketehalmon át húzódó részei, valamint a Rákosicsárda mellett Orosházára vezető útszakaszok szántókon át haladnak és jók. Csak az utóbbinál van közben egy jelentéktelen mocsár. Az Igási csárdánál Vásárhelyre és Orosházára vivő utak, melyek Nagylaknál egyesülnek, az előbbiekhez hasonlóak. Az orosházi út azonban tavasszal az Igási-csárda melletti szakasz kivételével a mocsaras rétek miatt nehéz fuvarral nem járható. A földeáki út tavasszal a Csősz-tó miatt, amely 3 láb mély, nem járható. Ezért a vásárhelyi országutat kell használni. A Maros mellett Szegedre vivő út az említett mocsár miatt csak ősszel és télen járható. Nyáron Vásárhelyen át kerülni kell."

2

9 1788-ban olyan rossz minőségű a Szegedre vezető út, hogy a forspontozásnak sem tudnak eleget tenni. Korábban minden héten hat négylovas kocsit küldtek, melyen annyi poziciót vittek, ami egy hétig maguknak és lovaiknak elegendő. A terményfelesleg értékesítésére a vízi közlekedés révén nyílt lehetőség. A hajósok nem a „Maros tekervényes hosszú útján, hanem a kiöntési területeken, nyílegyenesen haladtak. Amikor pedig a vizek medreikbe tértek, akkor a makói hajók és dereglyék a Bogdány és Porgány erekben hajóztak be Szegedre, ami szakadatlan villongásokra és perlekedésekre adott alkalmat."

3

0 A makói réven keresztül Bánátba vezetett az út. Christovits Imre csanádi püspökkel 1780-ban kötött szerződés említi, hogy a révecske forgalmát „mostanában ott levő 2

9 Eperjessy K., Csanád megye az első katonai felvétel (1782—1785) idején. A Makói Múzeum Füzetei 7. Makó, 1971. 23—27. iap 3

0 Reizner i. m. 48. 14