Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

PÉTER LÁSZLÓ JUHÁSZ GYULA MAKÓI VERSEI A Somogyi-könyvtár egy kis „makói emlékkel" ajándékozta meg a jelenlevőket, akik Juhász Gyula születésének közelgő' századik évfordulója alkalmából itt egybegyűltek. A Makói emlék-et, amelynek hasonmását vihetik haza emlékül, Juhász Gyula Saitos Gyula kérésére írta; ő az a szerkesztő, akit a költő cikkének elején emleget; az írás megjelent a Makói Kis Tükör 1922. április 16-i számában. A kéziratot — két másik versével együtt; egyikük a már előbb idézett Szakolcai emlék — Kilényi-gyűjteményünk gyarapítására Saitos Gyulától kaptunk, s most íme, közkinccsé tettük. Benne a költő összefoglalta addig, 1922-ig terjedő makói emlékeit. 1913 őszétől 1917 januárjáig tanított Juhász Gyula a makói gimnáziumban. De a várossal való kapcsolata nem szakadt meg, amikor betegsége miatt föl kellett hagynia a tanítással. Az 1913 őszén megismert jóbarátnak, Espersit Jánosnak jóvoltából 1922 és 1929 között évente kétszer-háromszor kilátogatott Makóra, és vendéglátójának házában, „a szent csöndben", néhány napot, olykor néhány hetet is eltöltött; pihent, olvasott, alkotott. 1 Legalább ötven olyan verset ismerünk, melyet Juhász Gyula Makón írt. Érdekes, hogy közülük csak mintegy tíz született a makói tanárkodás idején, a többi, a java, az Espersit vendégségében töltött alkotó napok terméke. A Makón írt vagy először itt megjelent versek között van néhány, amely 1914 Őszén Juhásznak a háborús lázból való fokozódó kiábrándulását jelzi, és jellemző ellentétet tükröz az Ilia Mihálytól imént elemzett háborús publicisztikájával. Már szeptember 9-én így sóhajt föl: Isten, kit áld szelíd angyalsereg, Adj víg karácsonyt és békés teleti (Magyar ősz) Egy hónap múlva, október 14-én a Makói Újságban jelent meg a Véres ősz, amelynek végén a háborús kataklizmában oly jelentéktelenné és tehetetlenné váló költészet tudata keseríti el: 16