Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

akire állandóan gyanakodni kellett... Ha valamely ünnepségen megszólalt, a szabadságról beszélt, komázott diákjaival... Együtt voltam vele egy szegedi ünnepségen, s bizony olyanokat mondott, hogy a város tisztes urai örökre feketekönyvbe írták a nevét, s mikor József Attila még mint mezítlábas kamasz felkereste elsó' verseivel, bizony nem kísérelte meg elgyávítani és alázatosságra szoktatni... Legalább egyeló're ne adjatok néki utcát! Ő már halott, nyugalomban hanyatt fekszik a föld alatt, ráér még várni egy kicsit. Bizonyosan eljön az idő, mikor majd az akkori illetékesek külső rábeszélés nélkül is utcát keresztelnek el nevéről, szobrot emelnek a sírhantja fölé, amely alá talán nem is őt földelték el 1937-ben." És most itt, ebben az alföldi városban, hol mindig is — Espersit Jánoséknál, Diósszilágyi Sámueléknél, a népi kollégisták körében, de az ötvenes években is, amikor József Attila nevét vette föl az ekkor alakuló múzeum és rövidesen éppen a József Attila Múzeum akkori igazgatója, Péter László kezdeményezésére már nemcsak egy-két kutatgató diáknak szorgoskodásával, hanem intézményes keretek között is elkezdődött a Juhász-emlékek felkutatása, gyűjtése és a közvélemény elé tárása, s a következő évtizedekben is e város szellemi hagyatékát őrizők és gyarapítók körében s e város vezetői körében is egyszerre s együtt élt Juhász Gyula és József Attila emléke. Itt, miként a vasmunkás Kassák egykoron vágyta és jósolta, olvasták és olvassák Juhász és József Attila verseit. S hogy költőink emléke és életművük eleven, azt bizonyítja: 1980-ban ebben a teremben, — mely teremben a József Attila Társaság is tartotta egykoron műsoros estjeit, — József Attila emlékülést tartottunk felettébb népes részvétellel, tavaly dr. Diósszilágyi Sámuelre, a József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság elnökére is itt emlékeztünk, most pedig, 1983-ban Juhász Gyula emlékét idézzük. Juhász Gyuláét, kinek írásai itt mindig is éltek és élnek. És ez az emlékezés szerény kísérlete annak, hogy a bennünk élő Juhász-kép mind hitelesebb, teljesebb, mélyebb nyomatú vagy éppen nehezebb veretű legyen. 15