Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)

A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A tanyavilág kialakulása

lenére az állattartó szállások átalakulása földművelő tanyává igen hosszú folyamat eredménye. A XIX. század elején az állattartás rendszere is alapvető változáson ment keresztül. A korábbi extenzív állattartás helyébe a félszilaj tartásmód lépett. Az egyénileg teleltetett állatállomány gondozása, vele párhuzamosan a munkaigényesebb növényfajták termesztésének szélesebb körűvé válása következtében nőtt a tanyán végzendő munkák munkaerő-szükséglete. Egyre többen költöztek ki, mint állandó lakásra a tanyára, majoros, tanyás stb. néven nevezett konvenciós cselédként. Ezek nem szakadtak ki teljesen a városi környezetből, sőt legtöbbjük nem is maradt élete végéig tanyalakónak, a városi házhoz vagy a városban lakó gazda családjához kapcsolódtak." Az 1850-es években a tanyásodás legelőbbre haladott vidékei közé tartozott Makó is. Míg 1784-ben az I. katonai felmérés alapján készült térkép a makói határban 278 szállást tüntetett fel,

1

2 addig a város elöljárósága által 1853-ban végzett öszszeírás alkalmával 956, majd 1857-ben készült statisztikai jelentés szerint már 1228 tanyát mutattak ki.

1

3 Az elöljáróságok által évente készített rovatos adóösszeírások ban — ahol állandó lakhelyük szerint még a koldusokat is bejegyezték — első esetben csak 1805-ben találunk két állandó jelleggel tanyán lakó családról összeírást.

1

4 A tanyákra történő kiköltözést a városi elöljáróság igyekezett megakadályozni a jobbágyszolgáltatások és a közmunkák alóli kibújás veszélye miatt. Az általuk hozott rendelkezések azonban csak lassítani, de megakadályozni nem tudták ezt a folyamatot. A szabadságharc bukása után (1850) már 153 tanyai család került összeírásra. A következő évtized végére a tanyai családok száma 1024-re emelkedett.

1

5 A tanyák nagyarányú növekedését az segítette elő, hogy a XIX. sz. közepére a korábbi övrendszerben feltört szántóterületek kevésnek bizonyultak. 1861—62-ben Makó határában is felosztották a belső legelőket, így ezeken a területeken megindult a tanyák építése. A termelés nemcsak területileg tejedt ki, hanem a termelés ágaiban is egyre inkább belterjesebbé vált. Ahogy belterjesült a termelés, úgy növekedett a munkaerő-szükséglet, mind tartósabban kint kellett lakni a tanyán. A legelőnek használt területek szántófölddé való átalakítása az egyre nagyobb mértékben elterjedő gabonatermesztés következménye volt. Az átalakulást évtizedeken át, kisebb-nagyobb visszaesések ellenére is, az állandó gabonakonjunktúra idézte elő, amely kedvező talajadottságok és szállítási lehetőségek mellett aránylag csekély munka- és tőkebefektetéssel állandóan jó jövedelmet biztosított a paraszti gazdaságok részére. A legelőterületek felosztása és az ott kialakított növénytermelés a tanyás gazdálkodás elterjedéséhez vezetett. A szakirodalomban a tanyás gazdálkodást előidéző okaként az alábbi érveket hangoztatják: az alföldi városok határának nagy kiterjedését, a rossz utakat, a viszonylagos néptelenséget és a munkaerőhiányt.

1

6 A fejlődés lényegesen megváltoztatta a tanyák képét. A társadalom átalakulása, különösen pedig a legelők felosztása, az örökösödési viszonyok megváltoztatása, a családi szervezet átalakulása következtében új tanyatípusok kerültek a régiek helyébe. A tanya hosszabb tartózkodásnak lett a helye. A kint lakó családok munkaképességük fennállásáig tanyánlakók lettek, csak öreg korukra költöztek be a városi házba. A birtokaprózódással a tanyák folyamatosan épültek, sűrűsödtek, a városi és falusi házakhoz hasonlóan állandó lakóhelyekké alakultak. Különbséget kell tenni a városhoz közel eső tanyák és a távoli tanyaföldek tanyái között. A közelebbiek később alakultak és szorosabb a kapcsolatuk a várossal. A tanyaföld tanvái külön területi csoportot képeztek.

1

7 7