Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A HORTHY-KORSZAK MŰVELŐDÉSPOLITIKÁJA ÉS A TANYAI ISKOLÁK - Javaslatok az iskolai oktatásügy és a szociális, kulturális helyzet javítására
csak 1929-ben adtak meg. Ezután elkezdődhetett a három legelhanyagoltabb iskola újjáépítése. Az iskolákat egy év alatt felépítették, 1930. szeptember 30-án átadták rendeltetésüknek. 15 4 Az újjáépült iskolákra nagy szükség volt, megnyitásukkal a nagyobb távolságra járó gyerekek helyzete kedvezően megváltozott és javult a szűkös körülmények között oktató iskolák állapota. Makó határában ezt követően több iskolát nem építettek. A meglévő 16 tanyai iskola közül az újjáépült négy iskola kivételével mind régi, és korszerűtlen volt. Felújításuk, karbantartásuk továbbra is nagy terhet jelentett a városnak. A lehetőségeket kihasználva a későbbiekben is igyekeztek felújításokat végeztetni. Javaslatok az iskolai oktatásügy és a szociális kulturális helyzet javítására Az eddig leírtakból láthattuk, hogy hazánkban, illetve az általunk vizsgált területen a népiskolai hálózat kiépítése milyen nehézkesen és akadozva haladt előre. Eötvös népoktatási törvénye és az azt kiegészítő rendeletek a lényegesen gyorsabb ütemű iskolafejlesztés lehetőségét is biztosították, de azok végrehajtása az adott társadalmi körülmények között, a feudáliskori szemléletből fakadó, maradi gondolkodás miatt általában nem valósulhatott meg. A népiskolai oktatás fejlesztése érdekében kiadott rendeletek, utasítások végrehajtását néha szinte szabotálták, jobb esetben a végtelenségig halogatták. Nagyobb városokban az oktatás kiterjedtebb és színvonalasabb volt, ugyanakkor a kisebb településeken és a tanyavilágban igen alacsony színvonalon állott. A kedvezőtlen körülmények — az egyéb okok mellett — nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy feltűnően magas volt az igazolt és igazolatlan mulasztások száma. Az utóbbira jóllehet büntetéseket szabtak ki, amit igen sok esetben el is engedtek. A 10. évüket betöltő tanulók esetében könnyen ment a felmentés az elemi- és gazdasági ismétlőiskola kötelezettségei alól. A gyakori felmentések elősegítették, hogy az iskolakötelesek között igen nagy volt a lemorzsolódások száma. Az 1920-as évek eseményeit tanulmányozva olyan megmozdulással is találkoztunk, ahol felvetődött az oktatásügy reformálásának gondolata. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az 1923 júliusában, Budapesten tartott Országos Tanítókongresszuson elhangzott felszólalásokat. Klebersberg kultuszminiszter kongresszuson elmondott beszédében — kultúrpolitikájának megfelelően — hangoztatta, hogy a tanítóság az alapja a nemzeti létnek és a tanítók lelki ereje az az erő, amely Magyarországot kivezeti a hínárból. Éppen ezért a létszámcsökkentő akció ellenére 880 új tanítói állást szervezett és B-listás tanítókkal töltötte be. Óvta azonban a tanítókat attól, hogy beavatkozzanak a pártpolitikába. A mai politikának kívül kell maradni az iskola falain — mondotta. A népoktatást fejleszteni kell, mert ha továbbra is élni akarunk, Kelet-Európa legműveltebb államának kell lennünk. A kongresszuson olyan felszólalások is elhangzottak, amelyek nem képviselték egészében a kormány iskolapolitikáját. Csorba Ödön igazgatótanító a magyar népoktatás organikus kiépítésének szükségességét indokolta. Elmondotta, hogy Magyarországon 1 millió 300 ezer analfabéta van. Két irányú iskola kiépítését javasolta, három tagozattal. Gazdasági vagy elemi iskolát 5 évfolyammal, továbbképző gazdasági iskolát vagy felsőbb népiskolát három évfolyammal és két évfolyamú társadalmi népiskolát. Nagy vihart keltett a kongresszuson Tóth István javaslata, amely szerint államosítani kellene minden iskolát. Javaslatát a nagygyűlés elvetette. 15 5 44
