Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

FORMA ÉS FUNKCIÓ - Alaprajzi elrendezés

differenciált háznak számitott. Egy évszázad multán a tanyák ugyanezt a tagolást mutatták. A 18. században a makói parasztgazdaságokban két szobánál több nem fordult elő. Ezt az időszakot még főleg a paraszti prakticizmus hatotta át, ez pedig fel sem vetette egy harmadik szoba kialakításának lehetőségét. Ekkor még döntően a gazdasági tevékenység, a termelés jellege és szintje határozta meg az épületek differenciáltságát. Mindez az alaprajzi elrendezésben, konkréten a kamrák számának növelésében mutatkozott. A telkes jobbágyok 9%-ánál két, 6%-ánál három kamra fordul elő. Az utóbbi házak a hozzáépített istállóval meghaladták a 3o méter hoszszúságot, amely a mai mértékkel mérve is nagygazda házaknak számítanak. A 18. század végére a társadalmi-gazdasági különbségek anynyira széles skálájúak, hogy ez az épikezés terén is tükröződik. Az alaprajzi tagolódás terén erre az időre teljesen kialakulnak azok a formák, amelyek a 19. századból már ismertebbek. /28-37. számú képek/ Az u. n. véges házaknál szoktuk csak alkalmazni, hogy hány osztatú a ház, hiszen a két osztatú egyértelműen szoba-konyhát jelent, a három osztatú szoba-konyha-kamrát. A mai kockaházaknál /38. számú kép/ a hall, a gardrób, az előszoba, a főzőfülke, az étkező, az előtér stb. megjelenésével már nem lehet egyértelműen kifejezni, hogy egy szám mögött milyen helyiségek rejtőznek. A felmért épületekről a szobák száma alapján kapunk megbízható adatokat. 19. táblázat A szobák száma a vizsgált házaknál /százalékban/ Szobák % 1 szoba 18,5 2 szoba CD 3 szoba 29,2 4 szoba 7,7 loo 84