Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - Tetőfedés
TETŐFEDÉS Vidékünkön a legkezdetlegesebb tetőfedés a bogárhátú putri sárral történő l etapasztása volt. Ezt évről-évre gondozni, tapasztani kellett, mert különben a viz hamar utat talált magának. Makón a nádból, gyékényből, zsúpból készült tetőt gaz t été j ne k nevezik. A Maros szabályozása és a határokban húzódó csatornák megépitése előtt nádban és gyékényben igen gazdag volt a táj. A nádtetejü házak ácsmunkájához tartozott a gazlé cek alá szegezett verébdeszká k és az erre merőlegesen fekvő sörtedes zká k állitása. /43., 44. számú kép/ Ez utóbbiakat a cibakvasak ta rtot ták. A tetőhöz szükséges nádat téli időben a gazdák vágták. Nádvágó szinte minden gazdaság eszköztárában előfordul. Egy sukkos kévéket kötöttek, amely két hónaljnyi nádból állt. Amikor egy rend le volt vágva, a kévéket egy maroknyi náddal kötötték be. Az első világháború előtt a jégen csuszki ával történt a vágás. Az ékalakú eszközt két kaszapengéből kovács készitette, középütt elhelyezett köpűjébe nyelet tettek. Gégén élezett vaslapáttal is vágták a nádat. A nádtető készítésének tavasszal és ősszel van az ideje, a nagy melegben ugyanis fölforr az ember a tetőn. Három ember szükséges hozzá: a tetéjve r ő, az adoga t ó, és a váloga t ó. Az adogatás nagyobb szakértelmet nem igényel, figyelve a munkafolyamatot, a nádat vékonyabb végével kellett felnyújtani. A jelentéktelen munkát végző emberre mondták: Olyan okos, hogy ü vót a tetéjverő nádadogatój a. önbizalmat kifejező értelemben viccelődve is használták: Én is vótam tetéjverőnek nádadogat ója! Általában először a ház hatulját készitik el. A tetéj készités szakaszonként alulról fölfelé, jobbról balfelé halad. Első teritéskor méterenként mintegy 5-6 kéve nádat raktak. A terités után a második és harmadik gazléc között csatlófával 51
