Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - Tetőfedés
leszorítják a nádat, majd odavarrják a második gazléchez. /17. számú kép/ A csatlófa leoldása után következik a második terités. A nádkéve végét -- az első teritéshez hasonlóan -- az ereszcsorgás vonalába rakják és a nádat kézzel fölfejti k, föltolják, hogy a tető mindenütt egyenlő vastagságú legyen. Ezt a teritést'is leszoritják a csatlófával és levarrják a következő gazléchez. A harmadik és többi teritésnél a kéve tövét odarakják, ahol az előző felfejtést befejezték. A lakóház -- a tető nagyságától függően általában négy-öt teritést igényel. Az alsó teritésnél, illetve fölfejtésnél mintegy fél kéve hossznyi nádvég magasodik a gerincvonal fölé. Ezt leforditják a túlsó oldalra és léccel lekötik. Amikor mindkét tetőoldal elkészül, a gerincnél náddal leszegik a tetőt. A szegéshez válogatott, tiszta nádat használnak, amelyet előző napokban néhányszor meglocsol nak, hogy megereszkedjen. A tetéj csináló nyeregülésben dolgozik a gerincen, az adogató markonként nyújtja fel a nádat. A végigfont gerinc nádvégeit a töve felett gömbfával lekötik, a gerincet esetleg koporsódeszkával lekalapolják . A nádtető javitása dugga tássa l történt. Ehhez 5o-6o centiméternyi nagyságura fel kellett vágni a nádat, ezt a balkézzel megemelt nád közé jobb kézzel bedugják. A duggatás után köve t kezik a f u rkózá s, amelyet alulról kezdenek el. /_18. számú kép/ A nádszálak beverésével szorul meg a nádtető. Az itt-ott kilógó nádvégeket kaszakéssel, újabban metszőollóval levágják, majd egy marék nádból kötött söprüvel leseprik az elkészült tetősávot. A zsindely t főleg azért kedvelték, mert rendkívül könnyű tetőfedő anyag. A Maros-parti fapiacon százas csomókban lehetett beszerezni. Lakóépületeken kivül vizi-*, száraz-, szélmalom, gabonáskas, gerendás nagykapú stb. fedésére alkalmazták. A zsindelyt lucfenyőből készítették. A rönköt másfél sukk hoszszuságú darabokra fürészelték és ezt hasogatták szét. A parasztházak cse ré pfedése a 19. század első felében indult meg. Szirbik Miklós 1836-ban megállapítja: "minekutána a Marosnak nagy töltések közé való szorítása által a nád és gyé62
