Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - A fal
dógot, azok két és félezröt csináltak égy nap. Én harmadmagammal vótam, a sógorommal mög a feleségivei. A felesége nagyon jól tudott verni téglát. Én is mögtanultam, ugy hoqy a két és félezröt ki tudtam verni égy nap. Ha mindig vertem, akkor ötezör készült égy nap. De eszt nem lehetött mindig igy csinálni, mer a sarat is köllött csinálni. Ha vót sár, mi ketten vertük, a sógorom mög egész nap horta a sarat. A sógor nem győzte hordani, sosé vót sár az asztalon, szaladva köllött ne ki hordani. Mindön családnak két placca vót. Az ugy vót beosztva, hogy két oldalt vót a téglaszin, a közepin vót égy sáv. Huszonégy sort hajtottunk. Amikor ezt végigvertük, a másik placcon addigra fölszáratt, aszt szőttük föl és emide hosztuk az asztalt. Amikor ez is tele vót, akkorra emez üres vót. A huszonégyedik sor vót a ráadás. Ezerbül ötvenet ingyen vertünk. Mindön röggel gyütt a gazda átvönni. Minden ötvenedik sort mögjegyöszte. Placcba vötte át, mindig nyersen. Vót ugy, hogy a nyerstégla mögrepett és a hasattat nem vötte át. Aszt monták a munkások, hogy ük nem töhetnek rulla, hogy olyan főggye van. így asztán nem számitott, ha hirtelen meleg gyütt, oszt nyolc-tiz elpattant a hőségtül. De aszt is beletöttük a mágiába, mer két darab égy egésznek számit. így a placcba sönkinek sé vót kára. A szerződésbe az is benne vót, ha eső verött van, ami fölvöhető még, nem simára veri el a zápor, aszt is át köll a gazdának vönni. Mög az is benne vót a szerződésbe, ha a gazda hibájábul nem tuttunk dógozni, aszt is fizetni köllött. Ha naponta kétezröt vertünk, kétezör ára járt. Előfordult, hogy vót fogadva formázó lány, akinek ki köllött verni a napi kétezör téglát. Vót fogadva sárhordó legény, bojtár, aki állandóan sarat hordott. Elálltak égy egész nyárra, többet kerestek, mint más munkába. A gazda mög a fija állandóan csinálta a sarat, mög ha olyan vót, föl is váltotta a fogadott fiatalembört. Amit ma röggel vertünk ugy uzsonna tájig, aszt másnap mán löhetött álligatni. Vótak a gyárba gyerökök, akik az álligatást végezték. A gyerököket ugy hivtuk, hogy elgyünnek-é ezerszámra téglát álligatni. Mögnésztük, meddig szára t t mög a tégla, ott fölállitot tunk égyet a szélső sorba; no, gyerökök, eddig lőhet álligat ni. Aszt este mán össze is löhetött szödni. Az álligatásba benne vót az is, ha bocskora vót a téglának, aszt lé köllött törüni. Az álligatást kettesivei végeszték, gyorsan mönt. A mágiába rakás a szinbe történt. Az első sorok közel vótak, de a huszonégyedik mán távolabb esött, tiz-tizenhárom lépésnyire. A mágiába vót, aki hármasáva horta, én négyet-ötöt is elvittem. Kettőt töttem a bal kezembe, égyet a hónom alá, égyet a jobb kezemmel vittem. Háromat mindönkinek köllött hordani. Ha placcba vötték át a téglát, nem köllött a mágiába ezrönkint összerakni. A behordó könnyebben boldogult, ha raktunk bele úgynevezett fejet. Az egyik sor igy lett srégelve, a másik mög emigy. Amikor odaértünk a századikhoz, akkor mögforditottunk három téglát, ez vót a bangáta fej, máglyafej. A száraz anyag behordónak csak annyit köllött csinálni, hogy idájig 57
