Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - A fal
motor éjjel-nappal szijja. Amit azelőtt régön elhagyott a nagyapja, azt is kitermeltük, az is gyáros vót, Doó Dani bácsi. Elhagyták a java fődet. Akkor gyüttek rá, hogy mennyi födünk van nekünk. Alul ott vót 3-4 méter, az a jó agyag, amibül az igazi jó tégla vót. Asztán egész az iszapig kivöttük. Ahunnan az előző évbe termeltük ki a fődet, ott elhagytunk égy méterös padkát, mer a gödör teli vót vizzel, csak az maratt benne, a többit mind kivöttük. A főd kubikos talicskával vót kitermelve, sőt vótak húzógyerökök, jó legényke gyerökök, mer hat méterrül fölhozni, mög három méterre föltolni a rámolt főd tetejire, összesen kilenc méterre köllött föltolni. Makón más vót a helyzet, ott égy partot dógoztak föl téglának. Itt is csináltak olyat, de azt nem kemencébe égették ki, de ez /Doó Sámuel/ nem vihette odébb a nagy kéményt, mög a gyárat. Dorozsmán még az udvaron is égettek, összeraktak negyvenezröt az udvaron, betapasz tották, vöttek égy vagon szenet, oszt alágyujtottak. De ezt betiltották. A sógorom eljárt az uradalomba égetni ilyen táboriba. A sarat esténként csináltuk, jó későn. A fődet először is lészakitottuk a partrul, akkor mögtöttyent, szét huztuk olyan hatvan centi vastagon. Csináltunk a szélin peremöt. Akkor arra annyi vizet eresztöttünk, mig a tetejin mög nem állt. Vót hosszú karónk, avval mögszurkáltuk és ugy hagytuk. Az vót az ásztatás. Amikor elitta a vizit, akkor ráeresztettük a csatornát, ez dészkábul vót. Töttünk alá bakkot, egyenest ráfolyt a viz a fődre. Este átvágtuk, kétször át kapáltuk. A gémeskút mellett vót a locsoló, égy gödör, ami tele vdt vizzel. Ha tovább állt a sár, a talaj csak elitta a vizet, és ha égy kicsit keménynek találtuk a sarat, akkor abbul a locsolóbul két-három csérpákkal, meritővel mögszentöltük. A másnapra való sarat este mindig mögcsináltuk, asztán ponyvával létakartuk, hogy né száraggyon mög. /14. számú kép/ Ha tuttunkminnyájan vetni, akkor váltottuk égymást. Aki nem tudott annyit vetni, mint a többi, -az mindig sarat hordott, E mög sokkal nehezebb munka vót. Mi vertünk ugy is téglát, hogy öten álltunk össze férfiak. Vót kösztünk, aki kétezröt, kétezörkétszázat is kiverte, de mindég én hordtam a sarat. Nagyon kidolgoztam magam. Aszontam : Ide figyejjetök, válcsuk égymást, mer én is mék verni. Aszt monták, ha tudom csinálni, akkor röndbe van. Nem tudom, de mög fogom tanulni. Tán még el is foglak hagyni bennötöket, ugy gondolom. El is hagytam üket. A sarat az asztalrul lészakitottuk, aszt mög köllött hempöriteni a homokba, oszt akkor mögforditani, hogy né ragaggyon a formába és akkor beletönni, majd odaütni az asztalhoz, hogy mindenütt lögyön sár. Vót az a vascsapó, elhúztuk vele, é s akkor vittük kiütni. Az asztalon száraz homoknak köllött lönni, mög pitlinek, forma mosónak. Ha mögvastagodott a formán a sár, mög köllött kaparni a vascsapóval, oszt mögmostuk. Vót benne rongy vagy kefe. • oó Samu bácsinál három-négy asztale-n folyt a verés, vót olyan család, amelyik harmad-negyed magával vót. Aki harmadmagával vót és az embör is ügyes vót, birta jól a 56