Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

ANYAG ÉS TECHNIKA - A fal

motor éjjel-nappal szijja. Amit azelőtt régön elhagyott a nagyapja, azt is kitermeltük, az is gyáros vót, Doó Dani bácsi. Elhagyták a java fődet. Akkor gyüttek rá, hogy mennyi födünk van nekünk. Alul ott vót 3-4 méter, az a jó agyag, amibül az igazi jó tégla vót. Asztán egész az isza­pig kivöttük. Ahunnan az előző évbe termeltük ki a fődet, ott elhagytunk égy méterös padkát, mer a gödör teli vót vizzel, csak az maratt benne, a többit mind kivöttük. A főd kubikos talicskával vót kitermelve, sőt vótak húzógye­rökök, jó legényke gyerökök, mer hat méterrül fölhozni, mög három méterre föltolni a rámolt főd tetejire, össze­sen kilenc méterre köllött föltolni. Makón más vót a helyzet, ott égy partot dógoztak föl téglának. Itt is csináltak olyat, de azt nem kemencébe éget­ték ki, de ez /Doó Sámuel/ nem vihette odébb a nagy ké­ményt, mög a gyárat. Dorozsmán még az udvaron is égettek, összeraktak negyvenezröt az udvaron, betapasz tották, vöt­tek égy vagon szenet, oszt alágyujtottak. De ezt betiltot­ták. A sógorom eljárt az uradalomba égetni ilyen táboriba. A sarat esténként csináltuk, jó későn. A fődet először is lészakitottuk a partrul, akkor mögtöttyent, szét huz­tuk olyan hatvan centi vastagon. Csináltunk a szélin pe­remöt. Akkor arra annyi vizet eresztöttünk, mig a tetejin mög nem állt. Vót hosszú karónk, avval mögszurkáltuk és ugy hagytuk. Az vót az ásztatás. Amikor elitta a vizit, akkor ráeresztettük a csatornát, ez dészkábul vót. Töttünk alá bakkot, egyenest ráfolyt a viz a fődre. Este átvágtuk, kétször át kapáltuk. A gémeskút mellett vót a locsoló, égy gödör, ami tele vdt vizzel. Ha tovább állt a sár, a talaj csak elitta a vizet, és ha égy kicsit keménynek találtuk a sarat, akkor abbul a locsolóbul két-három csérpákkal, meritővel mögszentöltük. A másnapra való sarat este min­dig mögcsináltuk, asztán ponyvával létakartuk, hogy né száraggyon mög. /14. számú kép/ Ha tuttunkminnyájan vetni, akkor váltottuk égymást. Aki nem tudott annyit vetni, mint a többi, -az mindig sa­rat hordott, E mög sokkal nehezebb munka vót. Mi vertünk ugy is téglát, hogy öten álltunk össze férfiak. Vót kösz­tünk, aki kétezröt, kétezörkétszázat is kiverte, de min­dég én hordtam a sarat. Nagyon kidolgoztam magam. Aszon­tam : Ide figyejjetök, válcsuk égymást, mer én is mék ver­ni. Aszt monták, ha tudom csinálni, akkor röndbe van. Nem tudom, de mög fogom tanulni. Tán még el is foglak hagyni bennötöket, ugy gondolom. El is hagytam üket. A sarat az asztalrul lészakitottuk, aszt mög köllött hempöriteni a homokba, oszt akkor mögforditani, hogy né ragaggyon a formába és akkor beletönni, majd odaütni az asztalhoz, hogy mindenütt lögyön sár. Vót az a vascsapó, elhúztuk vele, é s akkor vittük kiütni. Az asztalon szá­raz homoknak köllött lönni, mög pitlinek, forma mosónak. Ha mögvastagodott a formán a sár, mög köllött kaparni a vascsapóval, oszt mögmostuk. Vót benne rongy vagy kefe. • oó Samu bácsinál három-négy asztale-n folyt a verés, vót olyan család, amelyik harmad-negyed magával vót. Aki harmadmagával vót és az embör is ügyes vót, birta jól a 56

Next

/
Thumbnails
Contents