Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

ANYAG ÉS TECHNIKA - A fal

A deszkaállitás után elkezdtük hordani a fődet, körül hordtuk égy darabig, asztán égy embör mindig pótolta. A munka persze váltva mönt. A mestör maratt az ü posztyán, de a többi embör váltotta égymást: a fődhányásba, a hordásba, a furkózásba, az élözésbe. A mestör hátrafelé mönt, a többiek előre. Olyan traktusra mönt a faltömés, mint a zene és arra könnyű is dógozni, aggya a ritmust, mint a kovács a kalapáccsal. Ha nem ugy ütötte, a másik már rászólt : hé, nem jól van. A falverés messze elhallatszik, aszt mondják: na, itt falat tömnek. Én nagyon szerettem, gyönyörködtem benne. Szép falat is csináltam, neköm görbe házam nem vót. Ipar nem köllött hozzá, ez házi mestörség vót. Utólag már piszkáltak éngöm az adó miatt, mer más kümives munkát is vállaltam. Pedig itt a mestör sé igen keresött többet. Én tiz százalékkal kerestem többet. A szerszámot abbul pótoltam, mög a felelősség az enyém vót. Dói keresött ebbe mindönki. Mikor ötven-hatvan forint vót a napszám, nálam akkor is mögkereste a kétszáz forintját. A gazda röggel azzal fogadott, hogy hozta a pálinkás üvegöt. Fiatal embör vótam, de azt mondták: Nagy bácsi, hoztam az emböröknek. Én ittam utojjára. Ez mönt röggel is mög este is, mer csak igy birtuk a munkát. Röggel nyóckor vót a röggeli. Vót soros, akinek tüzet köllött gyújtani. Mindönkinek mög vót a nyársa, oszt akkó huztuk a szalonnát és sütöttük. Hát erre elmönt fél óra vagy inkább több. Ha itthon dógoztunk, akkó délbe hazaszaladtunk ebédölni. Égy óra vót az ebédszünet. Amikor a dészka be vót állitva, az első terités elkezdődött. Azt gyakorlatból tudtuk, hogy milyen vastagon köll húzni. Én vezettem az első élözést, aztán gyütt a második utánam, az mán simára taposta, hogy a furkónak simán lögyön. A harmadik-negyedik dészka fődnél mán mindégyikbe töttünk nádat, hogy kösse. Ez azér van, nem engedi, hogy átalig átrepedjön a fal. A polyva erőt nem tart, az csak azér van, ha nagyon vizes a főd -- például esőt kaptunk -hogy száritsuk vele. A nádat mindön dészkába a második teritéskor töttük. A sarkokat is náddal kötöttük be. Amikor a harmadik terités kész vót, mögoldottuk a kötelet és akkor fölvittük a dészkákat, föltámogattuk, és akkor újra köllött kötni, újra beállitani a dészkákat zsinórba . Neköm állandó emböreim vótak, de amikor a tizedik dészkához értünk, bizony átadtam az élözőt, neköm köllött fölhánynom. A lapátolás is gyakorlatot igényöl. Éggyet fordul a főd, ugy hajitom, igy belefordul a dészka közé. Elsőbb a ház hátulját vertük, a közfal mög a végfal lépcsőzetesen mönt. Utóbb mán égyszörre csináltam az egészet, vót annyi dészkám. Ha kevés vót a gérénda, béreltünk fát. Igy nem szakatt mög séhun sé a fal. Az ajtónak ki vót hagyva a helye. A szélösséginek mögfelelően be vót állitva égy méretre vágott suber. Ahogy emeltük a dészkát, az is mönt fölfelé. A suber kibirja a nehéz furkózást, nem szakad lé. 53