Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

ANYAG ÉS TECHNIKA - A fal

Utóbb a bepucolás miatt - főleg az utcafronton -- minden dészka fődbe töttünk két sor téglát, az alsó teritésbe mög a fölsőbe. Amikor mögszáratt a fal, amilyen vastag vót a tégla, odáig kivágták a falat. A tégla, amit belevertünk, az ott vót kötésnek. Ha a dészka teli van főddel, hetekig eshet rá az eső, nem csinál kárt. Az vót a legrosszabb, ha darabba vót a munka, amikor kaptunk égy nagy zuhancsot. Akkor ki köllött merni a vizet, ameddig elázott a főd, azt is ki köllött hányni. Ez mán hátráltatta az embört. Utojjára ugy 1962-63-ban vertem házat, mán akkor sé adott a bank rá hitelt, asztán engedélyt sé adott rá a hatóság. Eszt a házat /Gizella u. 17./ 1957-be csináltam, csak kátránnyal szigetöltem, kátrány mög homok, de két rétegbe. Olyan száraz, olyan kemény a fal, hogy a szöget nem igen lehet beleverni. Régi időbe nem az ácsok pallatoltak, a pallatolás is a mijenk vót. Amikor a fal kész vót, a géréndákat bele engedtük és akkor náddal léteritöttük.*Rátöttünk 3o-4o centis nádat. Amikor a főd rámönt, összéprésölődött, nem lött az csak legföjjebb 2o centi. Azok vótak ám a meleg házak! Utóbb mi mán nem pallatoltunk. Begyütt a divatba a stukatur, akkor mán ácsok csinálták. Ez elkezdődött a harmincas esztendőkbe. Annyi vót a különbség, hogy a nagygéréndát föjül tötték, a kisgéréndára mög nem nád mönt, hanem alul is mög föjül is léc. Tapasztva vót mind a két léc. Én égy kicsit babonás vótam, péntöki napon nem fogtam uj házhoz. Amikor 1957-be elkészült ez a ház, én is macskát dobtam be elsőnek." A házépitésnél a vályognak jutott még jelentősebb szerep. Házat is épitettek belőle, de Makón inkább csak kiegészitő épitőanyagnak számitott. A cigányputrik szinte kivétel nélkül vályogból készültek. Főleg olyan családok alkalmazták, ahol nem tudták alkalmazni a faltömőket, saját erőből kényszerültek vályogot vetni. A vertfalú házaknál kiegészitő épitőanyagként alkalmazták. Ebből készült a padlás magasitó fala, a szabadkémény , az épület toldások és a melléképületek egyrésze. Makón vályogvetéssel iparszerüen Maróti Antal foglakozott. Apja és nagyapja is vályogvető volt. Bányászati engedélye az akkori Levente lőtér melletti gerizdesi földjére szólt. l94o1972-ig működött. Sárkészitéskor a föld termő rétegét lehányták, majd az alatta lévő talajból leszakitott földet karikába húzták és meglocsolták. Egy órai állás után kapával fölvágták, majd pihentették. Marótiék leginkább polyva nélküli nyers téglát 54