Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - A táj

A TÁD A jó italú folyóviz, a bőséges legelő, a termékeny föld kedvező megtelepedési lehetőséget kinált az Árpád-kori magyarságnak a mai Makó térségében. A Maros alsó folyása mocsaras, lápos, zsombékos terület volt. A Tisza vonalától keletre Makó környéke az első olyan terület, amely a vadvizországból valamelyest kiemelkedett és igy emberi településre is alkalmas. A Tisza-Maros szögét a középkorban el is kerülték az országos jelentőségű utak. A Hódmezővásárhely felől jövő hadút Makót érintve húzódik Csanád felé; a másik főútvonal a Maros bal partján Szeged Szőreg után nagy ivet leirva halad szintén Csanád irányába, melybe Makótól egy helyi jelentőségű út csatlakozik. Makótól keletre a felszin lankásan emelkedő, kilóméterenként átlagosan 7o cm a növekedés, nyugatra 79 m tengerszinti magasságú sikság terül el. A Maros hordalékkúpjának szétdarabolt peremén létrejött középkori kis falvak centrumában állt Makófalva vagy korábbi nevén Velnök. A hordalékkúp egy-egy szigete't képező feldarabolt részén feküdt: Felvelnök, Alvelnök, Malomszög, Vásárhely-Makó, Szentlőrinc, Szentlászló, Szentmargita, a legnyugatibb szigeteken Tömpös és Szentmiklós. A Maros és a törmelékkup szélének metszéspontjában jött létre Makó. Makó Balti alapszinti magassága 8o-83,5 m között váltakozik. Köztudottan Honvéd a legalacsonyabban, Gerizdes a legmagasabban fekvő városrész. A törzsökös város /Buják, Szentlőrinc/ 81,5-82,5, a Középváros 82, Újváros 82-82,5 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Makó életében a Maros meghatározó szerepet játszott. Ellátta az itt lakókat hallal, amely hajdan a tiszainál kapósabb volt. Az artézi kutak fúrásáig a Maros vizét itták, melynél csak a Fekete-Körös vize volt jobb italú. A vizi közlekedésnek korábban sokkal nagyobb jelentősége volt. Makó folyó 11