Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - A táj

menti fekvése felbecsülhetetlen gazdasági jelentőséggel birt, hiszen a Maros a külvilággal kötötte össze a helységet. A marosi sószállitássál függ össze, hogy a környék sóelosztó központj.ává válik Makó. A Sóház a Maros 1754. évi szabályozásáig a folyó közelében, a mai Liget utcában állt, majd a mai Oózsef Attila gimnázium helyén. Erdélyből bőségesen szállitottak épületfát, kitűnő minőségű hajó- és butoranyagot, valamint tűzifát. A hatalmas szálfákból összerótt tutajok Makón is gyakran kikötöttek, fapiacain bőséges volt a választék. A fa feldolgozására fürésztelepek jöttek létre. A szárazföldi utak rossz állapota miatt a piacra szánt terményeket is vizi uton szállitották el, a gabonát erre a célra készitett fedeles hajókon. A viz energiáját is felhasználták, vizimalmok kelepeltek a Maroson. A folyó makói szakaszán kitermelt homok épitkezés céljára kitűnő, a 19. század elejétől kereskedelmi cikk. A marosi iszap gyógyhatását tapasztalati úton a helyi lakosság régen ismeri, az utóbbi évtizedekben a tudomány is elfogadja, gyógyszertárakban beszerezhető. A Maros északi ágának, a Szárazérnek korábban fontosabb szerep jutott, de mióta 1857-ben Aradnál a Marostól elzárták, csak a helyi vizek levezetőjévé vált. Hajdan az Igási csárdánál még vizimalom is volt rajta, halban is bővelkedett. Makó kanálisa,a Nagyér, eredetileg élő összeköttetésben volt a Marossal, Szentlőrincnél szakadt ki belőle. A Maros szabályozása után kizárólag Makó természetes vizgyüjtője. A helységet természeti védősáncok vették körül. Délen a Maros, keleten és északon a Nagyér. A külső védelmi gyűrűt nyugaton — a Szárazér elterülő vize által létrejött -- beláthatatlan mocsár, északon a Margitai-völgy /népiesen gödrök/, keleten a Mikócsai- és a Kákási ér képezte. Csak hidakon lehetett a települést megközeliteni /Margitai-, Kákási-hid, a Nagyéren Nagyhid, Kishid, Kelemenhid/, Az északi hadút nem is ment keresztül a városon, Margiténál megkerülte a külső vizes övezetet. A középkorban a Maros és a Nagyér között feküdt Alvelnök, Felvelnök, Malomszög, Kisfalud; a második övezetben Szentlőrinc, Vásárhely-Makó, Szentlászló, Szentmargita, Szentmiklós és Tömpös. 12