Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Makói Szervezett Munkások Dalköre
működését. Az első jelentős támogatás abban nyilvánult meg, hogy 1922. tavaszán vásároltak egy nagy méretű, jó hangú harmóniumot és azt ingyenes használatra átadták a dalkörnek, ez nagyban megkönnyítette a tanítást. A dalosok fegyelmezetten, pontosan jártak az énekórákra és nagy lelkesedéssel tanulták az első kórusműveket és egyéb dalokat, amelyeknek vezérkönyvét és teljes kottatárát beszerezték. Az első betanult munkásdal a Munkás Dalos Szövetség jeligéje volt, amelynek éneklése, határozott ütemű dallama és lelkesítő szövege erős hatással volt minden esetben a dalosokra és később a hallgatóságra is egyaránt. A jelige szövege: Zúgjon dalunk, miként a fergeteg, E vén világot ostromolja meg, Legyen a hangja erőnk hirdetője S a munka népe győzve tör előre. Ezután következtek a műdalok: A tihanyi ekhóhoz, A reményhez, Viharban, Wörthi tó rózsája. Végül népdalfeldolgozásokat tanultak: Jaj, de nagyon keskeny ez az utca, Rózsa van a keblén, Odabent a nagy kocsmában, Derül-borul a Dunáról... Megkondult a kecskeméti... és még vagy tíz népdalt gyakoroltak be ezeken kívül. A dalkör működésének első éveiben annyi dalt betanult, hogy 1923-ban jól sikerült hangversenyt rendeztek Makón a nagyközönség előtt. Ezen a hangversenyen Vida István karnagy vezényelt. Hamar felfigyeltek a dalkör sikeres munkájára a Magyarországi Munkás Dalos Szövetségben is, 1922-ben budapesti hangversenyre hívták meg őket. A vezetőség azonban úgy ítélte meg a helyzetet, hogy még nem vállalhatnak szereplést a régi, nagyhírű munkásdalárdák között, mert a nagyszerű kórusművek és népdalok előadására még nem tudott felkészülni megfelelően az együttes. Ezért a sokat igérő meghívást nem fogadhatták el. Gyakorlatszerzés céljából inkább a környékbeli városokban és nagyobb falvakban rendezett hangversenyeken vállaltak szereplést egy-két műsorszámmal. Közben a dalosok nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a régebbi és az újabb munkásdalok, kórusművek tanulásához. Három év alatt a szép számú népdal mellett több forradalmi hangvételű kórusművet is elfogadhatóan énekeltek. Ezek a következők: Várnai Zseni — Dr. Ujj József MUNKÁSDAL Scheu A MUNKA DALA Kerner — Döhmel NE ÖLJ Kiss Károly — Pogatschnigg SZABADSÁGDAL Grieg ÚJ FÖLD FELÉ Nóvák ZÁSZLÓBONTÁS Nagy Teréz REPÜU DALUNK Ezeken kívül a dalkör betanulta új, saját jeligéjét is, melynek kezdő sora így hangzott: Fel, fiúk a dalra, zengjetek... és két gyászdalt, amelyeket alkalmanként tiszteletadásként énekeltek. Szinte hihetetlen, hogy annyi nehéz szövegű és dallamú munkáskórust, műdalt és népdalfeldolgozást betanulhatott a dalkör, hiszen megalakulásától kezdve szinte állandóan karnagy válságban szenvedett. Az egymást követő karnagyok — egyházi alkalmazott kántorok és tanítók — nem önzetlenül és lelkes együttérzéssel tanították zeneileg a szervezett munkások dalkörét, hanem megfelelő tiszteletdíj ellenében, és ha azt nem kapták meg, akkor egyszerűen lemondtak tisztségükről. 5
