Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Makói Szervezett Munkások Dalköre
A Makói Szervezett Munkások Dalköre 1926. Az akkori infláció állandó növekedése pedig a dalkör vezetősége részére szinte leküzdhetetlen nehézséget jelentett a dologi kiadások és a tiszteletdíj előteremtésére. Ilyen okból mondott le 1924-ben Vida István karnagy is, és ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozta a dalkört, mert karnagy hiányában heteken át nem volt rendszeres tanulás. Ugyanakkor lemondott elnöki tisztségéről Papp József építőmester is, mivel közben megválasztották ipartestületi elnöknek. Ez azonban nem jelentett semmi problémát, mert elnökségi ideje alatt szinte semmit sem tett a dalkör fejlesztése érdekében, sem anyagiakban, sem morális kérdésekben nem támogatta a dalkört, pedig minden lehetősége megvolt hozzá, de őt csak a gazdagodás és a hiú emberekre jellemző egyéni boldogulás érdekelte, amit az is bizonyít, hogy később ő lett az Iparosok Országos Szövetségének elnöke. Pár hét alatt azonban a vezetőség jó megoldást talált, mert sikerült megnyernie az elnöki tisztség vállalására a jó nevű, liberális demokratának ismert dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvost, aki két éven át volt elnöke a dalkörnek. Diósszilágyi elnök eleget tett azon feladatának, hogy anyagaiakban kellő támogatást nyújtson a dalkörnek és mint a város egyik módos és jó hírű orvosa, tekintélye révén is erősítette a dalkör működését. Elismerésre méltó tevékenysége volt elnöksége idején, hogy a Stefánia Szövetség rendezésében megtartott magas szintű hangversenyekre 10—15 jegyet biztosított a dalárda részére, amellyel lehetővé tette, hogy a munkásdalosok közül többen hallhatták az olyan híres szólóművészeket, mint Telmányi Emil hegedűművész, dr. Bárányi János zongoraművész, Bazilides Mária kamaraénekesnő, a 6
