Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

A dalkör vezetői akkor is és ma is azt vallják, hogy az ő nótájuk lett olyan népszerű, hogy a többi dalárdák is velük énekelték és ezzel nagyon felizgatták Horthy rendőreit, bár az általuk is nagyon jól ismert nóta hallatán elég tanácstalanok voltak, hogy mit tegyenek ellene. Végül is egyik rendőrtiszt figyelmeztette a dalkör tagjait, hogy tilos a Horthy-nótát az új szöveggel énekelni. Ennek a felszólításnak a dalosok eleget tettek, de az állomás egyik helyiségébe a rendőrök bekísérték a dalkör vezetőségének több tagját és letartóztatással fenyegették őket. A dalkör elnöke, Nagy Gyula nyugalmazott főszolgabíró felelősséget vállalt a dalosokért és így nem is történt semmilyen bántódásuk. A makói szervezett munkások és más demokratikus érzésű emberek már annak idején sem és később sem lelkesültek azért a nagy port felvert nótáért, mert annak semmi értelmét nem látták, sőt többen egyenesen elítélték miatta a dalkör vezetőit és dalosait. A makói szervezett munkások azonban alapjában véve a dallamot kifogásolták, mert a szöveget bárhogy változtatták is meg, a dallam hallatára mégis az volt a véleménye nagyon sok embernek, hogy azzal úgy is tiszteletüket nyilvánították ki (még ha akaratlanul is) a népelnyomó Horthy részére. Hogy nagy forradalmi tettekre az akkori Petőfi Dalkör tagjai nem voltak felkészülve, mutatja az a tény, hogy a politikai kérdések nem érdekelték őket, hiszen nem volt közöttük senki, aki az SZDP tagja lett volna vagy az illegális kommunista pártnak, de még a szakszervezeti csoportoknak is csupán egy-két rendes tagja volt közöttük. A szombathelyi munkás dalosünnepély után sem változott jobbra a dalkör élete, mert a személyes ellentétek miatt kialakult rossz hangulat miatt mind többen kimaradtak a dalkörből, ami olyan gyors ütemben gyengítette az együttest, hogy már a puszta léte is bizonytalanná vált. Ezt bizonyítja az a szomorú tény, hogy az 1938. január 19-én megtartott közgyűlésen még 39 tag vett részt, de már a novemberi rendkívüli közgyűlésen mindössze 17 tag jelent meg. Közben az új nyugalmazott főszolgabíróból lett elnök olyan élénk tevékenységet folytatott a megválasztása utáni időben, hogy ezzel összeütközésbe került a szintén nagyon tevékeny Varga István ügyvezető elnökkel. A különböző vita és ellentét odáig fajult közöttük, hogy Varga István nem tudott tovább együttműködni az elnökkel és ezért inkább lemondott az általa 18 esztendőn keresztül büszkén viselt tisztségéről, de kérte, hogy továbbra is működő tagja maradhasson a dalkörnek. Odaadó munkájáért pedig jegyzőkönyvi köszönetet mondtak Varga Istvánnak. A politikai élet jobbratolódása következtében a közgyűlés utáni napokban Nagy Gyula elnökben is feléledt a szolgabírói szemlélet, s ezért ő is jobbra húzott, és — a túlnyomó többségében munkásokból álló Petőfi Dalkört becsmérelve — lemondott elnöki tisztségéről. Ekkor már komolyra fordult a dalkör sorsa, nem volt sem elnöke, sem ügyvezető elnöke. Tagjai azonban mindent elkövettek, hogy a dalkör továbbra is fennmaradjon és ennek érdekében 1939. március l-re összehívták az évi rendes közgyűlést, hogy azon — több napirendi pont között — új tisztikart válasszanak meg. Legtöbb gondot okozott az elnökválasztás, mert az előkészítő bizottság egyetlen olyan tekintélyes polgári személyt nem talált, aki elvállalta volna az egyre roszszabbodó politikai helyzet miatt a munkásokból álló Petőfi Dalkör elnöki tisztségét. Ennél fogva ez nem is került napirendre. Az ügyvezető elnök megválasztása viszont annál könnyebben megtörtént, mert a közgyűlés titkos szavazással egyhangúlag (27 tag) a dalkör egyik legrégibb és nagyrabecsült működő tagját, Gréczi János munkást ügyvezető elnökké választotta. 38