Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

jén találkozhatnának. Az indítványra Varga ügyvezető elnök azt válaszolta: „Erre nincs szükségünk, mert a munkásotthonban minden esetben találkozhatnak a dalostársak." Érdekes volt ez a válasz attól az ügyvezető elnöktől, aki néhány hónappal azelőtt még Horthy vitéze volt, az indítványozó pedig géplakatos szakmunkás, aki az SZECSEV makói gépjavító műhelyében dolgozott, ahol — mint már korábban jeleztem — a műhelyfőnök parancsára a munkásoknak szigorúan tilos volt bejárni a munkásotthonba és sajnos az ottani munkások annak a megalázó parancsnak eleget tettek. Az 1933, június 15-én megtartott vezetőségi ülésen Varga ügyvezető elnök javasolta, hogy a nő és a nős dalosok részére, az általuk rendezett mindenkori hangversenyen egy darab 50%-os kedvezményes jegyet adjanak. Kotroczó József társelnök pedig azt javasolta, hogy a munkanélküli szervezett munkások és párttagok (SZDP) részére 25 darab 50%-os kedvezményes jegyet adjanak. A vezetőség a javaslatokat elfogadta. A dalkör és a szervezett munkások vezetősége 1933. december 15-én hosszabb tárgyalások után megegyeztek abban, hogy a szervezett munkások a jövőben több segítséget adnak a dalkör részére s mivel a dalkörnek a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabálya van, elismerik, mint önálló dalkört és a vezetést a mindenkori vezetőségre bízzák. A dalkör és a szervezett munkások közötti viszony javulását az is befolyásolta, hogy ezen a vezetőségi ülésen a dalkörben az SZDP tagokat képviselő Kotroczó József társelnök lemondott tisztségéről és a tagok sorából is kilépett. Ezek után ismét a szervezett munkások vezetősége közeledett a dalkör felé, ami abban mutatkozott meg, hogy a munkásotthonban rendezett tudományos előadássorozat egyikére (1934. I. 2.) meghívta a dalkört, hogy azon szerepeljen egy-két munkásdallal. A dalkör vezetősége a meghívást elfogadta és határozatuk szerint a Munka dala (Zengj dalt...) és a Munkásdal (Ne csüggesszen...) című kórusműveket énekelték a hallgatóság legnagyobb örömére. A dalkör jól felkészülve 1934. február 11-én a Kereskedők Egyletében önálló hangversenyen szerepelt, amelyen megérdemelt erkölcsi és anyagi sikert ért el. Ez a siker arra serkentette a dalkör vezetőségét, hogy bártan jelentkezzenek a május 19—21-én rendezésre kerülő miskolci országos dalosversenyre, melyet a Munkás Dalos Szövetség hirdetett meg. A dalkör részt is vett a miskolci hangversenyen, ahol olyan jól szerepelt, hogy a rádió szerkesztősége is felfigyelt a szép éneklésre és meghívta a dalkört egy rádióban való szereplésre. A dalkör 1934. március 5-én tartott évi rendes közgyűlésén Földházi Imrét jegyzővé választották. A dalkör előtt nagy feladatként állott a miskolci országos dalosversenyre való felkészülés, amit nagyon megnehezített a karnaggyal zajló egyezkedés, míg végül is Veress László elvállalta a karnagyi tisztséget és nagy akarással és hozzáértéssel fogott hozzá a kötelező és szabadon választott kórusművek betanításához. Ezen a dalosversenyen csak a férfikar szerepelt, mert a nőikar működése a kis létszám és egyéb fegyelmezetlenségi okok miatt szünetelt. A miskolci dalosverseny után a dalkör több hónapos nyári szünetet tartott, de határozatot hoztak arról, hogy a szünetben bejárnak a munkásotthonba, ott fizethetik a tagsági díjat és ott értesülhetnek a dalkörrel kapcsolatos eseményekről. Ez az intézkedés már azt jelezte, hogy a dalkör és a szervezett munkások között javult a kapcsolat és ez mindkét szervezet részére jót jelentett. így vált lehetővé, hogy a szervezett munkások vezetősége egy közösen rendezendő népünnepélyen való sze34