Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években
replésre kérte fel a dalkör vezetőségét. Az erre vonatkozó tárgyalások során azonban a dalkör javaslatára csak egy közös bál rendezésében állapodtak meg. A makói bőrmunkás szakszervezeti csoport 1934. szeptember 16-án tartotta szakszervezetük 30 éves fennállásának jubileumi közgyűlését. Az arra való meghívást a dalkör elfogadta és két nagyon szép énekszámmal lépett fel, melyeket nagy örömmel és elismeréssel fogadtak a közgyűlésen részt vevő munkások. A dalkör 1934. szeptember 4-én tarott vezetőségi ülésén az ügyvezető elnök bejelentette, hogy dr. Süsz Ferenc elnök lemondott tisztségéről, amit a vezetőség hozzászólás nélkül tudomásul vett, de jegyzőkönyvileg köszönték meg addigi nagyon hasznos közreműködését. A dalkör 1935. február 25-én megtartott rendes közgyűlésén új elnököt választott dr. Juhász István kórházi főorvos személyében, társelnökké pedig dr. Bogdán József fogorvost választotta. Az új elnök és alelnök szívesen vállalta a megtisztelő megbízást és Ígéretet tettek, hogy messzemenően támogatni fogják a dalkört a sikeres működés érdekében. Közben Veress László karnagy ismét lemondott tisztségéről. Hosszas tárgyalások után a vezetőség kérésére, egy eddig ismeretlen makói tisztviselő, Jeck György elvállalta, hogy rövid időre próbaképpen karnagya lesz a dalkörnek. Varga ügyvezető elnök bejelentette a vezetőségnek, hogy Návay Lajos Makón felállított szobrának leleplezési ünnepén a Petőfi Dalkör is részt vesz énekszámmal. Ez ellen több vezetőségi tag tiltakozott. Az idősebbek még jól emlékeztek arra, hogy ki volt az a Návay Lajos és nem tartották arra érdemesnek, hogy tiszteletére énekelnek. Igazuk volt! Návay Lajos földeáki földbirtokos, reakciós politikus volt, aki még a királyság alatti időkben a képviselőház elnökeként vált közismerten népellenes kormánypárti vezetővés így érthető volt, hogy a felszabadulás után az ő szobra hamarosan lekerült a vármegyeház előtti talapzatáról. A dalkör azonban mégis részt vett a Návay szobor leleplezési ünnepén, mert Varga ügyvezető elnök meggyőzte a tiltakozókat azzal a nyomós érvvel, hogy ha nem énekelnek az ünnepélyen, akkor biztosra vehető, hogy a vármegye urai nem utalnak ki a dalkör részére anyagi támogatásként segélyt, mint ahogy addig tették, évenként 150—200 pengő összeget. A dalkör új karnagya, Jeck György az egy hónapos próbaidő után bejelentette lemondását, amit a vezetőség tudomásul vett, mert egyöntetűen megállapították, hogy alkamatlan a karnagyi teendők ellátására. Nem sokáig volt azonban karnagy nélkül a dalkör, mert közben megegyeztek a már jól ismert kitűnő karnaggyal, Majoros Rezsővel, aki ismét elvállalta a dalkör művészi, zenei vezetését, amit a dalkör minden tagja örömmel vett tudomásul. Majoros „örökös karnagy" vezényletével élénkebbé vált a dalkör élete. A dalosok fegyelmezettebben viselkedtek, pontosabban jártak a próbákra és így remény volt arra, hogy jól felkészülhetnek az 1936-ban tartandó pécsi országos dalosversenyre és a rádióban való szereplésre. A nagy tanulási lázban azonban elkövettek egy kokomoly hibát is azzal, hogy nem vállaltak szereplést a helyi szervezett munkások egyik házi ünnepélyén. Egyébként a dalkör szorgalmas felkészülésének komoly eredménye azzal volt mérhető, hogy a Munkás Dalos Szövetség által Pécsett rendezett országos dalosversenyen a dalkör jól szerepelt és ezért a rendezőség egy szép ezüst serleget adott a dalkörnek. A Pécsre utazó dalkör Budapesten megszakította útját és eleget tett a rádió meghívásának, ahol jól sikerült énekszámokkal nagy sikert értek el és külön örültek 3* 35
