Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

Feltűnő volt azonban nagy érdeklődésük a munkásdalok és kórusművek iránt, ame­lyeket a munkásotthonban megtartott házi hangversenyeken nagyon szívesen és öröm­mel meghallgattak. Az SZDP irányító szerepe tulajdonképpen egy kézben összpontosult, amit Kot­roczó József — mint a helyi pártszervezet elnöke és egyben a dalkör társelnöke — személyesen gyakorolt. Ez a vezetés egy ideig eredményesnek mutatkozott, javult a fegyelem a dalosok között és anyagilag is jól jártak azzal, hogy Kotroczó társel­nök, mint városi képviselő és megyei törvényhatósági tag több alkalommal járt ki a dalkör részére szerény összegű, de mégis sokat jelentő 100—200 pengős segélyeket. A dalkör művészi vezetésében jelentős változás történt azzal, hogy egy kitűnő muzsikus, Donáth Antal zenetanár vette át a karnagyi pálcát, aki nagy tudással és akarással tanította és nevelte a dalosokat. Ebben az időszakban fejlődött legeredmé­nyesebben a dalkör vegyeskara is. A dalkör 1932-ben — anyagi és erkölcsi tekintet­ben — jól sikerült hangversenyt és egy népünnepélyt rendezett. A dalkörnek a Munkás Dalos Szövetségbe való belépése és a forradalmi han­gulatú munkásdalok, kórusok énekelése arra késztette dr. Kuhár Lajos elnököt — aki világnézeti szempontból nem értett egyet az ilyen fejlődéssel — hogy mondjon le az elnöki tisztéről. Jellemző a dalkör akkori felfogására, hogy a népszerűtlen elnök lemondását szinte jóleső örömmel fogadta el. Veress László karnagy ellentéte a vegyeskarral — fegyelmezetlen magatartásuk miatt — odáig fajult, hogy ő is lemondott részben ezért, másrészt pedig azért, mert túlzott anyagi követelését a dalkör nem teljesíthette. Az elnöki tisztséget elvállalta egy városszerte jól ismert nőgyógyász, a megyei kórház főorvosa: dr. Süsz Ferenc, aki rövidebb ideig jól eleget is tett vállalt kötelezettségeinek. Az új karnagy, Donáth Antal pedig példamutató magatartással, hozzáértéssel végezte a dalkör művészeti irányítását. A közgyűlés a már megszokott módon a dalkör anyagi ügyeivel foglalkozott legbehatóbban és a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel kimondta, hogy az addigi havi 60 fillér tagsági díj helyett a jövőben havi 50 fillért kell fizetni. Persze ez sem oldotta meg a gazdasági bajokat, mert a tagság többsége még ezt a csekély össze­get sem tudta vagy akarta megfizetni; ezért aztán a tagsági díjhátralékok ügye szinte állandó témája volt minden közgyűlésnek és vezetőségi ülésnek. Ez mindenképpen hátráltatta a dalkör sikeres működését és nagymértékben oko­zója volt a dalosok fegyelmezetlenségének, amely aztán magával hozta a dalkörből való kimaradást, kilépést, kizárást és a gyakori fegyelmi eljárásokat a hátralékos ta­gok ellen. Dr. Könyves Kolonics József demokratikus gondolkodású és magatartású makói ügyvédet 1933-ban örökös tiszteletbeli ügyésszé választották meg. A Munkás Dalos Szövetség közgyűlésére Kotroczó József társelnököt és Donáth Antal karnagyot választották meg, akik saját költségükön utaznak Budapestre kül­döttként, de végül is csak Varga István ügyvezeto-elnök vett részt a küldöttközgyű­lésen és onnan visszatérve arról tájékoztatta a tagságot, hogy újabb terheket róttak a dalkörre, mert kötelezően előírták, hogy az országos dalos közlöny fenntartása ér­dekében, abból legalább 25 példányt kell előfizetni. Ezt azonban a dalkör nehéz anyagi helyzetére való tekintettel nem vállalhatják. Különös volt, hogy az egyébként nagyon fontos ügyeket tárgyaló küldöttköz­gyűlésről, a meglevő jegyzőkönyv tanúsága szerint, semmi más mondanivalója nem volt az azon résztvevő ügyvezető elnöknek. Az 1933. május hó 6-án megtattott vezetőségi ülésen elhangzott egy olyan in­dítvány, hogy a dalkör béreljen egy olyan helyiséget, ahol a tagok a nyári szünet ide­33

Next

/
Thumbnails
Contents