Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

Feltűnő volt azonban nagy érdeklődésük a munkásdalok és kórusművek iránt, amelyeket a munkásotthonban megtartott házi hangversenyeken nagyon szívesen és örömmel meghallgattak. Az SZDP irányító szerepe tulajdonképpen egy kézben összpontosult, amit Kotroczó József — mint a helyi pártszervezet elnöke és egyben a dalkör társelnöke — személyesen gyakorolt. Ez a vezetés egy ideig eredményesnek mutatkozott, javult a fegyelem a dalosok között és anyagilag is jól jártak azzal, hogy Kotroczó társelnök, mint városi képviselő és megyei törvényhatósági tag több alkalommal járt ki a dalkör részére szerény összegű, de mégis sokat jelentő 100—200 pengős segélyeket. A dalkör művészi vezetésében jelentős változás történt azzal, hogy egy kitűnő muzsikus, Donáth Antal zenetanár vette át a karnagyi pálcát, aki nagy tudással és akarással tanította és nevelte a dalosokat. Ebben az időszakban fejlődött legeredményesebben a dalkör vegyeskara is. A dalkör 1932-ben — anyagi és erkölcsi tekintetben — jól sikerült hangversenyt és egy népünnepélyt rendezett. A dalkörnek a Munkás Dalos Szövetségbe való belépése és a forradalmi hangulatú munkásdalok, kórusok énekelése arra késztette dr. Kuhár Lajos elnököt — aki világnézeti szempontból nem értett egyet az ilyen fejlődéssel — hogy mondjon le az elnöki tisztéről. Jellemző a dalkör akkori felfogására, hogy a népszerűtlen elnök lemondását szinte jóleső örömmel fogadta el. Veress László karnagy ellentéte a vegyeskarral — fegyelmezetlen magatartásuk miatt — odáig fajult, hogy ő is lemondott részben ezért, másrészt pedig azért, mert túlzott anyagi követelését a dalkör nem teljesíthette. Az elnöki tisztséget elvállalta egy városszerte jól ismert nőgyógyász, a megyei kórház főorvosa: dr. Süsz Ferenc, aki rövidebb ideig jól eleget is tett vállalt kötelezettségeinek. Az új karnagy, Donáth Antal pedig példamutató magatartással, hozzáértéssel végezte a dalkör művészeti irányítását. A közgyűlés a már megszokott módon a dalkör anyagi ügyeivel foglalkozott legbehatóbban és a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel kimondta, hogy az addigi havi 60 fillér tagsági díj helyett a jövőben havi 50 fillért kell fizetni. Persze ez sem oldotta meg a gazdasági bajokat, mert a tagság többsége még ezt a csekély összeget sem tudta vagy akarta megfizetni; ezért aztán a tagsági díjhátralékok ügye szinte állandó témája volt minden közgyűlésnek és vezetőségi ülésnek. Ez mindenképpen hátráltatta a dalkör sikeres működését és nagymértékben okozója volt a dalosok fegyelmezetlenségének, amely aztán magával hozta a dalkörből való kimaradást, kilépést, kizárást és a gyakori fegyelmi eljárásokat a hátralékos tagok ellen. Dr. Könyves Kolonics József demokratikus gondolkodású és magatartású makói ügyvédet 1933-ban örökös tiszteletbeli ügyésszé választották meg. A Munkás Dalos Szövetség közgyűlésére Kotroczó József társelnököt és Donáth Antal karnagyot választották meg, akik saját költségükön utaznak Budapestre küldöttként, de végül is csak Varga István ügyvezeto-elnök vett részt a küldöttközgyűlésen és onnan visszatérve arról tájékoztatta a tagságot, hogy újabb terheket róttak a dalkörre, mert kötelezően előírták, hogy az országos dalos közlöny fenntartása érdekében, abból legalább 25 példányt kell előfizetni. Ezt azonban a dalkör nehéz anyagi helyzetére való tekintettel nem vállalhatják. Különös volt, hogy az egyébként nagyon fontos ügyeket tárgyaló küldöttközgyűlésről, a meglevő jegyzőkönyv tanúsága szerint, semmi más mondanivalója nem volt az azon résztvevő ügyvezető elnöknek. Az 1933. május hó 6-án megtattott vezetőségi ülésen elhangzott egy olyan indítvány, hogy a dalkör béreljen egy olyan helyiséget, ahol a tagok a nyári szünet ide33