Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

munkásotthonba áthelyezni működési körüket. Tiltakoztak az ellen is, hogy a Munkás Dalos Szövetségbe belépjenek. Persze voltak azért olyan dalosok is, akik a haladás útjára tértek, mint például Koczka Sándor, aki az 1930. január 22-én megtartott közgyűlésen erőteljesen kiállt a szervezett munkásokkal való együttműködés mellett, amikor is a következőket mondotta: „...nem tudom elképzelni, hogy egy olyan dalkör, mint a Petőfi Dalkör, amelynek dalosai 95 %-ig munkás emberekből állnak, hogy az olyan dalegyesületből tiltva legyen a munkásdal és a munkásotthon." A dalkör életére nagyon rányomta bélyegét az a bizonytalanság, hogy szervezetileg most már nem tartoztak a Magyar Dalos Szövetséghez, de nem léptek be a Munkás Dalos Szövetségbe sem. Általában egy olyan helytelen nézet alakult ki a dalkörben és azt többször hangoztatták hivatalosan is, hogy a dalkör önállóan akar működni. Ennek a különös önállóságra való törekvésnek hiteles jellemzője az 1931. április 22-én megtartott választmányi ülés jegyzőkönyve, amelyben Varga ügyvezető elnök beszámolóját leírták, többek között az alább idézett szöveggel: „Egyletünk továbbra is független a munkásságtól, mint autonóm testület működik és kebeléből minden politikai kérdést kiküszöböl s annak irányítását úgy művészi, mint gazdasági szempontból a mindenkori Dalárda vezetősége teljhatalommal végzi. Kéri a dalosokat, hogy a különböző mendemondák teljesen valótlanok s ilyeneknek ne is adjanak hitelt. Felkéri a választmányi tagokat, hogy a felolvasott egyezményre tegyék meg észrevételeiket. — Kevés vita után a választmány a bejelentést és a kötött megállapodást tudomásul veszi." — Varga ügyvezető elnök közben a Munkás Dalos Szövetség levelét is ismertette, amelyben azt közölték vele, hogy csak abban az esetben veszik fel a Petőfi Dalkört a szövetségbe, ha a helyi szakszervezetek vezetőivel az együttműködésre vonatkozóan megegyeznek. A szervezett munkások vezetőségével történt megegyezés azonban nem sok eredménnyel járt, minden maradt a régiben és mindjobban éreztették velem, hogy a dalkör vezetőségi ülésein való rendszeres részvételemet nem tartják kívánatosnak. Ennek ellenére az 1931-ben megrendezett ünnepi hangverseny előkészítésében is részt vettem és különösen nagy segítséget nyújtottak a szervezett munkások is azzal, hogy a hangversenyre meghívott dalárdák tagjai közül soknak adtak éjjeli szállást saját lakásukban. A májusban megtartott ünnepi hangverseny minden tekintetben jól sikerült, de mégis volt egy szépséghibája a közismerten liberális- demokratikus érzésű dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvos nem vállalta az ünnepi beszéd elmondását, így esett a választás dr. Gyenge Miklósra, a helyi kormánypárti napilap főszerkesztőjére. Az ünnepi hangverseny rendezése közben kezdett jobb hangulat kialakulni a szervezett munkások és a dalkör között és ennek következtében a korábbi megállapodásnak megfelelően a szakszervezetekből működő tagnak jelentkeztek néhányan. Az 1931. május 18-án tartott választmányi ülésen az „ügyvezető elnök bejelenti, hogy Kiss Imre, Siket István és Farkas Imre felvételüket kérik, mint működő tagok. A választmány egyhangúlag felveszi a tagok sorába a három jelentkezőt." A választmányi ülés befejezése előtt az ügyvezető elnök javaslatot tett, hívják össze a dalkör rendkívüli közgyűlését, hogy a vezetőség pótlásáról és egyéb fontos anyagi kérdésekről döntsenek. A választmány a javaslatot elfogadta. Az 1931. október 12-én megtartott választmányi ülésen megválasztották a jelölő bizottságot, amely elkészítette javaslatát a vezetőség pótlására. A rendkívüli közgyűlést 1931. október 14-én tartották, amelyen a tagok teljes létszámban megjelentek. Az ügyvezető 30