Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A makói szervezett munkások szavalókórusa

Érdemes megemlíteni, hogy a férfi tagok között nyolcan a Petőfi Dalkör jóhangú dalosai voltak és ezek a rutinos fiatal emberek nagy mértékben elősegítették a kórusok szövegének betanulását és gyakorlatuknál fogva a hangsúly és a ritmus szabályait is könnyebben elsajátították, mint akik eddig nem fogalakoztak ilyen dolgokkal. A szavalókórus tagjai nagy szorgalommal kezdték meg az első versek betanulását: Ady Endre Csák Máté földjén Petőfi Sándor Kutyák dala Petőfi Sándor Farkasok dala Petőfi Sándor Föltámadott a tenger Várnai Zseni És eljön egyszer az óra A nagyszerű versek szövegének betanulása elég könnyen ment egyénileg, de amikor a teljes kórus előadta a verseket, csak annyi történt, hogy 35 ember erős hangja hallatszott, ösztönösen alkalmazott hangsúllyal. Ekkor elhatározta a vezetőség, hogy keres egy olyan művészt, aki vállalná a versek betanítását. Arra nem volt semmi remény, hogy Makón bárki is vállalta volna ezt a feladatot, ezért felhasználva a szegedi szakszervezetekkel fennálló jó kapcsolatot, az ő segítségüket kérte a vezetőség. A szegedi elvtársak szorgalmazására hamarosan jelentkezett is Sötét Balázs színművész, aki a megfelelő tájékozódás után vállalta, hogy rendszeresen átjár Makóra a szavalókórus tanítására és nyilvános fellépés esetén azt is vállalta, hogy a siker érdekében a kórust ő maga fogja vezényelni. Sötét Balázs — az útiköltség térítése mellett — pontosan megjelent a próbákon és hozzáértő irányításával a szavalókórus olyan gyorsan fejlődött, hogy 1929 őszén jelentős sikereket ért el a munkásotthonban rendezett előadásokon. Ezen felbuzdulva a vezetőség elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt is bemutatkozzon a szavalókórus. A Petőfi Dalkörrel közösen rendezték meg az első nyilvánlos szereplést Makón. A közös rendezésnek kettős eredménye volt: az egyik a szép közönségsiker, a másik pedig az, hogy a szervezett munkások vezetősége és a Petőfi Dalkör vezetősége újból felvették a kapcsolatot és ez meggyorsította azt a folyamatot, amelynek nyomán a Petőfi Dalkör 1932-ben kilépett a polgári dalosszövetségből és újból visszatért a Munkás Dalos Szövetségbe. A közös rendezvény 1930. január elsején zajlott le és olyan nagy politikai és közönségsikere volt, amilyenre Makón addig még nem volt példa. A szavalókórus sikerét jól érzékeltette az az újságközlemény, amely a kormánypárti Makói Friss Újságban jelent meg: „A mi fiatal munkásaink különös figyelmet, szeretetteljes pártfogást ércdemelnek, még nagyobb pártolást, mint amilyenben tegnap volt részük a makói közönség részéről. A szó szoros értelmében tömve volt a Gazdasági Egyesület nagy díszterme. Olyan zsúfoltság volt, hogy kezdés után be vagy kijutni a teremből csaknem lehetetlen vállalkozás volt, hogy a meghívott notabilitások pedig sehogy vagy csak nagy nehézségek árán jutottak hozzá helyeikhez. Azt talán említeni sem kellene, hogy ez nem a rendezőség hibája volt, hanem a közönségé, amely valósággal rohamot intézett minden talpalattnyi helyért... Az est szenzációja a makói első szavalókórus bemutatkozása volt. A kórus a verszáró fortissimóban volt tökéletes. Helyenként azonban kezdetleges, elemistás volt a szavalás s nem érzékeltette azt, amit érzékeltetnie kellett volna. így is minden dicséretet megérdemel a kórus, és főleg annak karmestere, Sötét Balázs, mert a rendelkezésre álló rövid idő alatt igazán csodálatra méltót teljesítettek." Érdekes volt, hogy a kormány politikáját hűségesen szolgáló főszerkesztő milyen tárgyilagos elismeréssel írt a szervezett munkások szavalókórusának szerepléséről. 25