Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A makói szervezett munkások szavalókórusa

A Makói Szervezett Munkások Szavalókórusa. 1930. Valóban hosszú ideig emlegették Makón a szavalókórus sikerét, és szinte követelték, hogy a munkásotthonban gyakrabban szervezzen műsoros estet a szavalókórus. Különösen megszerették a munkások Várnai Zseni És eljön egyszer az óra című kórusművét, amelynek olyan hatása volt az emberekre, hogy beszéltek róla, többen megtanulták a kórus teljes szövegét, mások csak néhány szakaszát vagy csupán egykét mondatát ismerték meg és adott alkalommal hangoztatták is. A nagysikerű bemutatkozás után a szavalókórus mégsem fejlődött tovább, mert a kórusok betanítására nem volt hozzáértő' vezető. Sötét Balázs az állandó foglalkozást nem vállalhatta, hiszen ő Szegeden élt és dolgozott, de azt még ilyen körülmények között is megígérte, hogy adott időben, nyilvános szereplésre felkészíti a kórust. A vezetőség igyekezett is összefogni és fogalkoztatni a szavalókórust úgy, hogy egy-egy képzettebb tag irányította a versek tanítását. Ez a módszer azonban nem vált be, lanyhult az érdeklődés és lassanként elmaradoztak többen a tagok közül és ezzel mindjobban megnehezítették a szavalókórus vezetését. A helyi Friss Újság főszerkesztője felajánlotta segítségét a szavalókórus tanítására, de az volt a kívánsága, hogy az Ő saját verseit is betaníthassa és a kórus nyilvános szereplésekor azt is adja elő. Egyik versét mindjárt be is mutatta, melynek sorai között jó adag irredenta szöveg volt olvasható. A vezetőség ezután természetesen közölte vele, hogy sem a verseit, sem a szavalókórus vezetésére tett ajánlatát nem fogadja el. A szakszervezetek csúcsvezetősége továbbra is erőltette a kórus működését, de a gazdasági válság követ26