Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

Az emberi élet fordulói - Házasság

Jó játék volt a libák haza hívása is. Akkor ezt énekeltük: Gyertek haza kis libáim! Azok semmire sem jöttek, csak az isten kulcsára. Játszottuk még az ujjakon való vadászást, az ipi-apacs játékot, az egy kéz, fél kéz énekes falraverő labda játékot. Nyáron sokat fürödtünk a sárgaföldes gödörben, ahonnan a falu építkezett. Télen a Szárazér jegén nagy volt az iringálás fakorcsolyával. Szánkóinkat sokszor utána kötöttük a nagy lovas szánoknak, és repültünk a havon önfeledten. Játszadozás közben ezeket énekeltük: Búj, búj zöldág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, Hadd kerüljem házadat, házadat. Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, zab szerda. An-tám titiom, bokros liliom, aki bújt, bújt, aki nem, nem. Cica-Mica, melyik szemed fáj? Mind a kettő egyformán. Merre folyik a Tisza? Erre is, arra is. Te vagy a fogó! A fákat fogva énekeltük és játszottuk: Hol az olló, komámasszony. Addig, míg a bentlévő elszaladt keresni, a másik elfoglalta a helyét, és ő lett a komámasszony. A földeáki öregek még igen szívesen emlékeznek a Madarak fák napja iskolai ünnepélyre. Májusban az iskolások kivonultak a gyönyörű Kornél erdőbe. Még ma is sokan emlékeznek az ott álló bagolyvárra, a szárazéri kagylószedésre vagy a csigakertben való eltévedésre. A disznó és libalegeltetés mellett is ment a játék. Este a fiúk a kivájt tökben gyertyát gyújtottak, és mint kísértetek ijesztgették a lányokat. A lányok, ahogyan nőttek, ilyeneket énekeltek az árokszélén: Tűzről pattant takaros lány vagyok, Szeretnek engem ezért a nagyok, Tudok sütni, főzni, varrni, Szeretnek érte a szüleim is nagyon, Mert tudom a házat szép rendbe tartani. A serdülő lányok így csúfolták a legényeket: Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, Mondd meg nekem barna kislány, hová mégy? Mi köze hozzája, menjen a dolgára, Alázatos szolgája. Vasárnap délutánonként még a nagy legények is gyakran cébéztek, a lányok meg kalákába jártak. Elmúlt a gyermekkor csodás világa, iskolahagyott gyerekekké váltunk, és befogtak bennünket a nehéz paraszti munkába. A gyermekkor szép emlék maradt. Házasság Régen kalákákban ismerkedtek össze a fiatalok. A legények kinézték maguknak a lányokat, messziről intettek a lányoknak: gyere Kati vagy Mari táncolni. Szórakozásnak számított az esteli kútramenés is. Itt találkoztak a szerelmesek egymással. A csillagos esti égbolt alatt azután ment a nagy tere-fere. Mégsem volt szabad párválasztás, mert igen nagy súlyú volt az öregek beleszólása a fiatalok életébe. Szokásban volt a komendálás. Az öregek a gügyüséget nagy kedvvel vállalták. A gügyük mentek el megkérni a mennyasszonyt. A gügyünek jól jött a szép kendő, a pénz vagy a zsák búza, amit a legény adott a szolgálatáért. Ha a mennyasszonynak megfelelt a 3 33